2013. június 24., hétfő

Linda Castillo: Néma eskü

Történetünk az ohiói álmos kisvárosban, Painters Millben játszódik. A városka lakosai évszázadok óta békében élnek egy kis közösséggel, az amishokkal.
16 évvel ezelőtt azonban kegyetlen sorozatgyilkosságok mérgezték meg az itt élők idilli nyugalmát. Az ismeretlen elkövető fiatal amish lányokat erőszakolt és gyilkolt meg. A gyilkosságsorozat azonban egyik napról a másikra megszakadt.
Kate Burkholder is az áldozatok között volt, ő azonban élve megúszta a rettenetet. Őt is megerőszakolta a tettes, a fiatal amish lány azonban szembeszállt és apja vadászpuskájával megölte a gyilkost. A holttestet apja és bátyja örökre eltüntette, soha senki nem szerzett tudomást a történtekről. Eddig...
Kate soha nem tudta elfelejteni azt a 16 évvel ezelőtti nyári napot, ami örökre megváltoztatta az életét. Akkor döbbent rá, hogy neki már nincs keresnivalója az amish közösségben, ezért családját is elhagyva kilépett az egyházból.
Most azonban Painters Mill lakói felkérik a fiatal nőt, hogy legyen a városka rendőrfőnöke. Kate a rendőrévek alatt nagyvárosi tapasztaltra is szert tett, ezért elvállalja a feladatot.
Hamarosan azonban előtörnek a lidérces emlékek, amikor a hóborította szántóföldön újabb fiatal amish lány holttestére bukkannak. Minden jel arra utal, hogy a 16 évvel korábban hirtelen eltűnt sorozatgyilkos most újra felbukkant. Egyedül Kate tudja, hogy megölte annak idején a férfit. Vagy mégsem?
Közben újabb amish lányok esnek áldozatul, és Kate Burkholdert sürgeti az idő. Fel kell tárnia sötét titkát...
Régen olvastam ennyire izgalmas könyvet. Minden oldalát imádtam. Amellett, hogy tele volt feszültséggel, váratlan fordulatokkal, az amishok életéről is megtudtam jópár dolgot. Amíg nem olvastam el ezt a könyvet, nem sok mindent tudtam erről a vallásos kis közösségről.
Azt is meg kell említenem, hogy elég sok kegyetlenség, brutálisan részletes leírások vannak a könyvben, szóval aki nem bírja az ilyesmit, inkább neki se álljon.
Én mindenesetre keresni fogom a többi könyvét is!
10/10

2013. június 14., péntek

Szergej Mirnij: Az élőerő-Csernobili mesék

Sok jó véleményt olvastam erről a könyvről, negatívot szinte egyáltalán nem.
Mégis csak azt kell mondanom, hogy nekem csalódás volt. Nagy lelkesen fogtam bele, mivel olvastam róla, hogy az író a saját tapasztalatait írja le, hogy milyen volt az élet a robbanás után.
Szergej Mirnij végzettsége vegyész, de mint tartalékos tisztet, az erőműhöz vezényelték. A feladata főként az volt, hogy sugárméréseket végezzen a zónában.
Leírja, hogy milyen az élet nap mint nap a sugárzásban, hogyan hat mindez a szervezetére, hogyan zajlanak a sugármérések.
Mégsem tetszett igazán, mert főként a katonai dolgok leírásáról szól, nem pedig arról, amire számítottam.
Nagyon érdekel Csernobil története: a katasztrófa eseményei, az oda vezető út, az, hogy hogyan éltek ott az emberek. Hihetetlen, hogy egy dinamikusan fejlődő 70ezer lakosú város kiürül néhány óra alatt. Hihetetlen számomra az is, hogy az akkori rendszer mennyire próbálta eltitkolni a katasztrófa mértékét: azzal hitegették az ott lakókat, hogy hamarosan visszatérhetnek otthonaikba. Hogyan lehet új életet kezdeni úgy, hogy mindenüket hátra kellett hagyni?
Ártatlan emberek ezreinek kellett meghalni, csak mert valaki hibázott. Ki a felelős mindezért? Miért nem tájékoztatták az embereket és a világot? Rengeteg kérdés merül fel bennem, és biztos vagyok benne, hogy nem ez az utolsó olvasmányom a témában. Több dokumentumfilm és olvasgatás után is szívesen tudnék meg még többet a halott városról.
Lehet, hogy őrültségnek hangzik, de szívesen ellátogatnék Csernobilba, hiszen már szerveznek oda "kirándulásokat".
10/6