2013. március 16., szombat

Barbara Wood: Kutyák és sakálok

Lydia Harris egészen addig nyugodt életet él, mígnem egy műtét kellős közepén furcsa telefonhívást kap rég nem látott húgától. A csinos Lydia  műtősnőként dolgozik egy kórházban. Bolondos húga, a fiatal Adele sietve arra kéri, hogy azonnal utazzon Rómába. A vonal megszakad és Lydia nem is tudja mire vélni a helyzetet.
Később aztán csomagja érkezik a lakására, amely egy elefántcsontból faragott sakálfejű tárgyat rejt. Amikor aztán betörnek a nő lakásába és semmi más nem hiányzik, csak a csomagolópapír, ami a sakálfejet rejtette, Lydia rájön, hogy Adele komolyan gondolta a római utat, valami nagy baj lehet vele.
Másnap már a Rómába tartó repülőn ül, ahol egy jóképű fiatalemberrel is megismerkedik.
A dolgok akkor kezdenek bonyolódni, amikor a szállodába érve közlik vele, hogy Adele nincs ott és soha nem is volt a vendégük.
Lydia nyomozásba fog, szörnyű rossz előérzete van a húgával kapcsolatban. Hamarosan rájön, hogy követik, és itt sincs biztonságban.
Elképesztő kaland veszi kezdetét, és hamarosan már Kairóban találja magát. De hol van Adele? Miért nem jelentkezik? Ki a titokzatos férfi és miért követi? Számtalan kérdés merül fel, de a történet végére mindenre választ kapunk.
Engem főleg a könyv borítója fogott meg, egyből tudtam, hogy egyiptomos történettel van dolgom. Mivel szeretem Egyiptomot, a történelmét, nem is haboztam, már hoztam is haza a könyvtárból ez a regényt.
Amúgy is olvastam már Woodtól egy-két könyvet, azok is tetszettek.
Ez sem volt rossz, bár engem zavart, hogy Lydia minden másnap másik férfibe szerelmes.
Amúgy pedig egy izgalmas, kikapcsoló olvasmány, ami két gyönyörű városba is elrepíti az olvasót.
10/7

Lee Strobel: A Jézus-dosszié

Évekkel ezelőtt vettem ezt a könyvet és csak nemrégiben sikerült sort kerítenem rá.
Egy Molyos kihívásra olvastam. Érdekesnek tűnt a címe alapján is és a fülszöveg is felkeltette az érdeklődésemet.
Jó véleményeket is olvastam róla.
Nos, én nem azt kaptam, amit vártam. Egyszerűen nem tudott lekötni. Többször is azon kaptam magam, hogy fogalmam sincs, hogy mit olvasok, úgy elkalandoztak közben a gondolataim. Számomra unalmas volt, tele találgatásokkal és feltételezésekkel.
Rengetegszer elővettem, de semmi hangulatom nem volt hozzá. Lehet, hogy egyszer majd újra megpróbálkozom vele, de az nem mostanában lesz.
Persze nem akarom elvenni senki kedvét tőle, hiszen mint említettem, több pozitív véleményt is olvastam a könyvről.
Sokszor történt már velem, hogy egy sokak által agyon istenített könyv nekem egyáltalán nem jött be. Lásd pl. a Sörgyári capriccio Hrabaltól.
Egy szó, mint száz: nem nekem írták ezt a könyvet. Első látásra érdekesnek tűnt, de beleolvasva nem volt az.
Most kivételesen nem is pontozom.