2012. szeptember 25., kedd

Michelle Richmond: A köd éve

Abby élete már-már tökéletes. Szereti fotós munkáját, boldog kapcsolatban él, és párja kislánya is végre elfogadta őt.
Egy nap azonban ez az idillikus élet egy pillanat alatt szertefoszlik. Abby Emmával sétál a tengerparton, közben fényképeket készít. Néhány másodpercre nem figyel csak oda, és a kislány eltűnik a ködbe borult tengerparton. Néhány másodperc: és Abby élete teljesen megváltozik. Őrülten kutat Emma után, de hiába. A kislány nem kerül elő. Hogyan mondja ezt el Jacknek? Hogy nézzen a szemébe, és vallja be, hogy elvesztette a lányát, akit rábíztak.
A rendőrség is bekapcsolódik a keresésbe, de szinte semmilyen nyom nem akad, amin elindulhatnának.
Abby megszállottan keres, még akkor is, amikor már az apa is feladja a harcot. Eltelik egy hónap, két hónap, fél év, és Abbyn kívül mindenki belátja, hogy Emma soha többé nem kerül elő. Talán már nem is él. Abby újra és újra lejátsza magában azt a néhány másodpercet, amíg elkalandozott a figyelme, bűntudata nem hagyja nyugodni. Miatta tűnt el egy ötéves gyerek, miatta hever most romokba a szereleme élete. Vajon a kapcsolatuk túl tud élni egy ilyen csapást?
A nyomok Puerto Ricoba vezetnek, és Abby gondolkodás nélkül útnak indul. Miközben Jackkel való kapcsolata szépen lassan tönkremegy, Abby csak a nyomozásnak él. Beszűkült világa már semmi másról nem szól.
Nagyon érdekes és megrázó történet, annak ellenére, hogy itt nem történtek körömrágós izgalmak. Mégis annyira magával ragadott, hogy alig bírtam letenni. Végig nagyon bíztam benne, hogy előkerül a kislány, és meglesz Abby kitartó nyomozásának az eredménye. Érdekes dolgokat olvashatunk az emlékezésről és a hipnózisról. Arról, hogy apró, lényegtelennek tűnő momentumokból, kis mozaikokból hogyan áll össze a teljes kép, és vezet el a végkifejletig. Annyira érzékletesen írja le Abby rémületét, amikor felfedezi, hogy Emma nem egyszerűen elkószált, hanem eltűnt, hogy kirázott a hideg. Éreztem a szinte csontig hatoló félelmet, azt a bénultságot és döbbenetet amit a nő érezhetett.
Nagyon tetszett, az idei évem egyik legjobb, legérdekesebb olvasmánya.
10/10

2012. szeptember 14., péntek

Ángeles Caso: Sziszi- Egy császárné naplója

A könyv egy naplószerűen megírt történet, amelyet egyes szám első személyben maga Sisi, a császárné mesél el.
Belecsöppenünk a gyönyörű possenhofeni gyermekkor éveibe, amikor a kis Erzsébet még boldogan nevelkedett és játszott számos kis testvérével. Neveltetése a kor ízlése szerint kissé szabados volt, nem tudott több nyelven, nem tanították túlzottan az udvari etikett szabályaira. Possenhofenben elvonultan élhetett a hercegi család, úgy, ahogy bármely átlagos polgári család élt akkoriban. Az udvarnál azonban ezt nem tehették volna meg.
Amikor Zsófia főhercegné Bad Ischlbe hívja húgát, Ludovikát és annak két leányát Helént és a kis Erzsébetet még senki sem sejti, hogy az események milyen váratlan fordulatot vesznek.
Ferenc József születésnapjára érkezik a kis fürdővárosba Ludovika a lányokkal. Nem titkolt tény az sem, hogy Zsófia és Ludovika össze akarják házasítani gyermekeiket. Csakhogy az ifjú császár nem a neki kiszemelt menyasszonyt választja, hanem a 16 éves csitrit, Sziszit. Anyja hiába is próbálja lebeszélni Ferenc Józsefet  választottjáról, így hamarosan megtörténik a hivatalos eljegyzés. Szegény kis Erzsébetnek még fogalma sincs róla, hogy a boldog és gondtalan gyermekévek végleg elmúltak, és egy egészen más élet vár rá. Másik ország, más szokások. Az esküvő után a fiatalok nem sokáig élvezhetik a mézesheteket, hiszen a császárt elszólítja a rengeteg munka.
Sisit pedig az anyósa veszi "kezelés alá". A szigorú Zsófia nem igazán van tekintettel Erzsébet érzékenységére. A fiatalasszonynak meg kell tanulnia többek között olaszul és csehül is, valamint betéve kell tudnia az udvari etikett szabályait. Erzsébet gyűlöli a rengeteg reprezentációt, a hivatalos megjelenéseket, a sok szabályt, ezért úgy érzi magát, mint egy aranykalitkában tartott szabadságra vágyó madárka.
Az sem segít lelkiállapotán, hogy első gyermekének gondozását Zsófia veszi át. Erzsébetnek semmi beleszólása nincs a gyermeknevelésbe, minden úgy történik, ahogy a főhercegné jónak látja.
Így telnek el az évek, gyermekekkel gyarapodik a császári család. Megszületik a várva várt trónörökös, Rudolf. Erzsébet sokat gyengélkedik, orvosai javaslatára meleg, száraz vidékre utazik, ahol élvezheti a sós levegő jótékony hatását. Bejárja szinte az egész világot, de sehol nem talál otthonra. Folyamatosan úton van, egy pillanatra sem lel békét sehol.
A bécsiek nem nézik jó szemmel, hogy császárnéjuk alig tartózkodik az udvarban, egyre kevesebb alkalommal jelenik meg a nyilvánosság előtt. Már a házasságuk sem az igazi Ferenc Józseffel, sőt Sisi bátorítja a császárt, hogy fűzze szorosabbra barátságát a színésznő Schratt Katalinnal. Erzsébet a verseiben nyílik meg igazán. Nagy példaképe Heinrich Heine, az ő nyomdokain haladva szeretne hírnevet szerezni.
Mindemellett a császárné már-már betegesen koplal, hogy megőrizze alakját, órákat lovagol és maratoni gyalogtúrákra indul. Udvarhölgyei sorra dőlnek ki mellőle.
Amikor fia, Rudolf a mayerlingi kastélyban kettős öngyilkosságot követ el szeretőjével, Erzsébet élete teljesen sivárrá válik. Már semmi nem tudja felvidítani, élete végéig gyászt visel. Már nem érdekli a protokoll, a hivatalos események, utazgat a nagyvilágban.
Egy ilyen utazás ér tragikus véget 1898. szeptember 10-én. A császárné Genfben tartózkodik kísérőjével, Sztáray Irma grófnővel. Épp a hajókikötőbe indulnak, amikor egy anarchista szíven szúrja Erzsébetet, aki még felmegy a hajó fedélzetére, ott aztán rosszul lesz. A hajót visszafordítják, a császárnét azonnal a szállodai szobájába viszik, ahol kiderül, hogy halálos sebet kapott. Rövid idő elteltével az orvos már csak a halál beálltát tudja megállapítani. Így ér tragikus véget a híresen szép Sissi élete.
Ma is rengeteg történet szól róla, sok-sok könyv jelent meg az életéről, számtalan filmet készítettek róla. Legendás alakja sokakat elbűvöl. Nekem is ő az egyik kedvenc történelmi személyiségem. Érdekes, okos és öntörvényű nő volt, akinek nem lehetett könnyű dolga abban a korban, amelyben élt. Véleményem szerint a mai korban is megállná a helyét.
10/9

2012. szeptember 10., hétfő

Harlan Coben: Vér a véremből

Myron Bolitar boldog kapcsolatban él egészen addig, mígnem barátnője bejelenti, hogy elköltözik kisfiával együtt a távol élő szüleihez. Myronnak nincs ideje szomorkodásra, mert egy hajnali telefonhívás jócskán felkavarja az életét.
Rég nem látott szerelme kér segítséget tőle, és titokzatosan arra kéri, hogy haladéktalanul utazzon Párizsba. A férfi immár nyolc éve nem látta a gyönyörű Terese-t. Myront már a reptéren rendőrök várják, és hamarosan kiderül, hogy Terese egy gyilkosság fő gyanúsítottja.
A férfi nehéz helyzetbe kerül: egy idegen országban, idegenként kell nyomokra bukkanni úgy, hogy a francia nyelvet sem beszéli.
Persze eközben a régi láng is fellobban férfi és nő között. Az események egyre zavarosabbá válnak. Valaki Myront is el akarja takarítani az útból.
Izgalmas krimit kap, aki elolvassa ezt a könyvet, de nekem mégsem volt teljes. Hiányzott belőle az Erdő feszültsége, vagy a Senkinek egy szót se című regény titokzatossága. Persze egy átlagos kriminek tökéletes, mert megvan benne minden: nyomozás, titkok, rejtélyek, gyilkosság, gyanúsított és még szerelem is. De Harlan Coben ennél sokkal többet is tud.
Maga a könyv is vékony, akár egy nap alatt is bőven kiolvasható. Mindenesetre nem ez a kedvenc Coben könyvem.
10/8

2012. szeptember 1., szombat

Stephen King: AZ

Derry, a Maine állambeli kisváros látszólag ugyanolyan hely, mint bármely más városka. De csak látszólag! Talán még az itt élők sem sejtik, hogy valami nagyon nincs rendben. Egy sötét erő, mely a Derry alatti csatornákban lakozik, 27 évente újjá ébred és egy bohóc alakjában gyerekekre feni a fogát. Az ő rettegésükből táplálkozik, a félelemből nyeri az energiáját.
Minden dadogós Bill öccsével kezdődik, amikor is az ötéves kisfiú megcsonkolt holttestére bukkannak a csatorna mellett. Nem ő az egyetlen áldozat. Derryben 27 évente megnő az eltűnt gyerekek száma, akik közül élve már senki nem kerül elő.
Hét gyerek azonban összefog a gonosz ellen. Ők heten bizonyos értelemben számkivetettek. Bill, a bandavezér, akit dadogása miatt közösítenek ki a többiek. Aztán ott van Ben, akit kövérsége miatt csúfolnak, pedig egy okos, értelmes kisfiú. Eddie folyton szorong, az anyja burokban nevelte, még a széltől is óvta. Beverlyt a szegénysége miatt nem fogadják el társai az iskolában, szakadt, ósdi ruhái miatt gúnyolódás céltáblája. Ráadásul a kislányt otthon az apja is rendszeresen bántalmazza.  Stan módos zsidó család gyereke, neki pont zsidósága miatt gyűlik meg a baja a többiekkel. Mike a színesbőrű kisfiú a bőre színe miatt szenved, míg Richie a szája miatt. Előbb beszél, mint gondolkodik, emiatt sokszor meggyűlik a baja.
Ők tehát összefognak AZ ellen, és elhatározzák, hogy felveszik a harcot a bohóccal. Megölni nem sikerül nekik, de meghátrálásra kényszerítik ezt a földön túli gonosz erőt. Megfogadják, hogy bárhogy is alakul az életük, ha AZ újra felbukkan, ők ismét összefognak ellene.
A gyerekek felnőnek, mindegyiküket másfelé sodorja az élet. Két dolog azonban közös bennük: egyiküknek sem született gyermeke, de mind a hatan sikeresek abban, amit csinálnak. Csak hatan, mivel a hetedik, Mike, Derryben marad, ő a könyvtárban dolgozik. De a többiek sikeres karriert építettek ki maguknak. Az életük azonban ismét felborul egy estén, amikor Mike sorra felhívja őket: 27 év után ismét elkezdődött. AZ életre kelt. Még aznap útra kelnek, hogy mielőbb Derrybe érjenek, és felkészüljenek a harcra. Kivétel Stant, aki a telefonhívás után felvágja ereit, és saját vérével írja fel a fürdőszoba csempéjére a magyarázatot tettére, amely egyetlen szó: AZ. Ő az egyetlen, aki nem bír tovább szembenézni a Gonosszal.
Eközben Derryben a hat kiválasztott felkészül a végső összecsapásra. Tudják, nem csak a saját életük a tét, hanem egész Derry, sőt talán az egész Föld léte forog kockán. És amikor újra szembetalálják magukat Azzal, az minden eddiginél szörnyűbb emlék lesz számukra....
Sokáig tartott mire elolvastam ezt a könyvet, és nemcsak azért, mert a két kötet összesen 1400 oldalt jelentett. Sokszor félretettem, mert voltak benne olyan részek, amik nem igazán kötöttek le. Aztán mégis rávettem magam, hogy tovább olvassam, és elkapott a hangulata, ez a baljós, félelmetes hangulat, hogy valami hamarosan történni fog. Valami borzalmas. És volt is benne borzalom bőven. Igaz, hogy nem szeretem azokat a történeteket, ahol túl sok a lehetetlen, a földöntúli dolog, de ez mégis megfogott. Sokszor vagyok úgy, hogy nem emlékszem egy több éve olvasott könyvre, de biztos vagyok benne, hogy erre emlékezni fogok. Nem egy szokványos sztori. Szimpatikusak voltak a szereplők is, persze a bohóc kivételével. Tetszett, ahogy mindig visszaugrott az időben, és szépen fokozatosan tárult fel az egész történet, hogy mi történt azon a bizonyos 50-es évekbeli nyáron, amikor a harc elkezdődött. Láthattuk, hogy ki hogyan élte meg a bohóccal való találkozást. Érdekes volt, hogy mindenkinek a saját félelme kelt életre a bohóc által. Volt, akinek óriás madár alakjában, volt akinek vérben, másnak szakadt hajléktalan alakjában jött el AZ. Emellett megismerkedtünk mind a hét ember felnőttkori életével is. Kifejezetten izgultam Bev miatt, hogy végre el tudja hagyni a brutális férjét, aki a verekedős apjára emlékeztetett.
King pedig ismét mesterien csűrte-csavarta a történetet és megint bebizonyította, hogy hatalmas mesélő. Csak ajánlani tudom mindenkinek ezt a könyvet, persze csak azoknak, akik bírják a feszültséget. :)
10/10