2012. június 9., szombat

Walter Lord: A Titanic pusztulása

Mindig is érdekelt a legendás hajó, a Titanic története. Nagyon örültem neki, amikor rábukkantam, és felfedeztem, hogy itt a helyi könyvtárban is fellelhető. Igaz, a könyvtárosnő a raktárból ásta elő nekem :)
Érdekes olvasmányban lesz része annak, aki belefog ebbe a könyvbe. Az író összeszedte az életben maradt egykori utasok vallomásait, elbeszéléseit, és ebből állította össze a tragikus éjszaka történéseit.
Szinte percről-perce pontosan megtudhatjuk, mi történt azon a végzetes áprilisi éjszakán, kezdve attól a pillanatig, amikor az éjszakai őrszem észleli a jéghegyet, közvetlenül a hajó előtt.
Mint ismeretes, hiába minden manőver és igyekezet, a hatalmas monstrum nem tudja elkerülni az ütközést. Érdekes volt olvasni, hogy az utasok egyáltalán nem pánikoltak, nem tört ki hisztéria. Volt, aki észre sem vette az ütközést, más arról számolt be, hogy olyan érzés volt, mintha egy hatalmas ujj végigsimított volna a hajó testén.
Az elbeszélések alapján az utasoknak egy percig sem jutott eszébe, hogy a hajó elsüllyedhet. A Titanic? Hiszen elsüllyeszthetetlen!
Smith kapitány az ütközés után 25 perccel már látja, hogy hatalmas bajban vannak, és ha nem siet azonnal a segítségükre a közelből egy hajó, maximum 2,5 óra múlva a Titanic a tenger fenekén lesz. A következő két órában gyorsan peregnek az események. Nincs idő másra, mint azonnal mentőcsónakokba ültetni az utasokat: először az asszonyokat és gyerekeket. Csakhogy azonnal feltűnik, nincs elég mentőcsónak. Így tehát az utasok egy részére a biztos halál vár... Ráadásul egyszer sem tartottak mentőgyakorlatot, így még a tisztek sem tudták igazán, hogy mit kell tenni, valamint, hogy mekkora egy-egy mentőcsónak teherbírása. Így fordulhatott elő, hogy az 1-es számú, 40 férőhelyes mentőcsónakban mindössze 12 ember szállt be.
Hogy mi lett a végkifejlet, azt mindenki tudja. A Titanic hiába küld segélykérő jeleket, hiába lő fel színes rakétákat a sötét égboltra, az egyetlen hajó, amely a segítségére siet, nem tud időben odaérni. A legenedás hajó 2012. április 15-én hajnali 2:20 perckor végleg alámerül a jéghideg Atlanti-óceánban, hogy aztán közel 70 évig érintetlenül pihenjen a 3800 méteres mélységben.
A tragédia végeredménye számokban:
2207 utas, ebből 1503 ember veszett oda. Érdekes, hogy míg az első osztályon utazók nagy százaléka megmenekült, addig a legnagyobb veszteség a fedélköz utasai közül került ki.
Több híres személy is a hajón utazott, többek között John Jacob Astor multimilliomos mágnás, Thomas Andrews a hajó mérnöke, Isidor Straus, akivel együtt felesége is a hullámsírban lelte halálát.
Nagyon tetszett a könyv, sokkal hitelesebb volt a túlélők beszámolói alapján olvasni, még akkor is, ha ki-ki másként emlékszik a történtekre. Tényleg tragikus, hogy mennyi véletlen közrejátszott abban, hogy a hajó jéghegynek ütközzön, majd elsüllyedjen. Kiderült, a végzetes estén több hajó is küldött figyelmeztetést a jéghegyekről, mindezt a Titanicon nem vették komolyan. Az utolsó jéghegy jelzések pedig már el sem jutottak a kapitányhoz a távírászok túlterheltsége miatt. Érthetetlen, hogy miért nem csökkentették a sebességet a veszélyzónában. Miért nem volt elég mentőcsónak, hiszen csak az utasok felének volt elegendő hely a csónakokban. Miért kapcsolta ki a éjszakára a rádiókészüléket a legközelebb tartózkodó hajó? Pedig ők időben odaérhettek volna a süllyedő Titanichoz. A tragédia után, amellett, hogy törvényben szabályozták, minden hajón az utasok számára elegendő mentőcsónaknak kell lenni, azt is előírták, hogy a rádió mellett 24 órás szolgálatnak kell lennie.
Ha ezek közül a véletlenek közül akárcsak egyet kiküszöbölnek, akkor talán nem így végződik a Titanic története.
A tragédia tanulsága, hogy egyetlen hajó sem elsüllyeszthetetlen, még ha olyan fényűzően hatalmas is, mint a Titanic, és a tervezőknek mindent meg kellett volna tenni annak érdekében, hogy a hajó ne csak gyors, pompás, fényűző luxus gőzös legyen, hanem biztonságos is.
10/9

2012. június 8., péntek

Douglas Preston-Lincoln Child: Titkok háza

Egy New Yorki toronyház építése során 36 ember csontjaira bukkanak a munkások. Kiderül, hogy ezek az emberek kb. 130 évvel ezelőtt haltak meg.
A két főszereplő, felbukkan a szerzőpáros több könyvében is:
Nora Kelly a New Yorki Természettudományi múzeum régésze, Pendergast, a fura alak pedig egy titokzatos FBI ügynök, aki szinte azonnal az építkezés helyszínén terem.
A férfit igencsak foglalkoztatja az ismeretlen áldozatok ügye, és Nora Kellyt kéri fel, hogy segítsen neki megoldani az ügyet.
A nyomozás során hamar kiderül, hogy a holttestek mind-mind fiatalok voltak, és valószínűleg egy soha el nem kapott sorozatgyilkos áldozatai lehettek.
Pendergast megpróbálja kideríteni, hogy mi lehetett az indíték, de ő maga is meglepődik, amikor a gyilkosságok újra kezdődnek.
Egy másoló gyilkossal lehet dolgunk? Vagy egy több mint 130 éves sorozatgyilkos bukkant fel újra? Nora és az ügynök hamarosan rádöbben, hogy valaki igencsak nem akarja, hogy tovább kutakodjanak. Most már az ő életük is komoly veszélyben forog. Többen beszámolnak a gyilkosságok helyszínén egy idős, keménykalapos úrról, aki bottal jár. Ő lehet a gyilkos? Időközben egyre több az áldozat.
A nyomok egy ódon, elfeledett patikába, a kínai negyed egyik félelmetes pincéjébe, végül egy hatalmas, előkelő házba vezetnek, ahol Kelly doktornőnek és Pendergastnak elképzelhetetlen borzalmakkal kell szembesülnie.
Ezt a könyvet szintén a könyvtárosnő ajánlotta nekem. Douglas Prestontól már olvastam a Maja kódexet és mivel nagyon tetszett, most ismét egy jó könyvre számítottam. És szerencsére nem kellett csalódnom. Alig tudtam letenni, annyira kíváncsi voltam, hogy mi következik. A kedvenc részem pedig az volt, amikor a gyilkos a múzeum pincéjében, a sötét raktárban üldözte Nora Kellyt. Szó szerint kirázott a hideg, félelmetes volt.
Amellett, hogy a könyv tele van izgalmakkal, többször megelevenednek előttünk az 1800-as évek New Yorkjának utcái, a gázlámpák, a lóvasút, a gyönyörű régi épületek és az ódon hangulat.
Remélem a szerzőpáros összes könyve ennyire jó, mert alig várom, hogy elolvassam őket. Tényleg csak ajánlani tudom.
10/10