2012. január 28., szombat

Philippa Gregory: A szűz királynő szeretője

A történet az egyik kedvenc korszakomban játszódik: I. Erzsébet Angliájában. Miután meghalt Mária királynő, a húga Erzsébet veszi át a trónt. Első dolga, hogy visszaállítsa az apja által bevezetett protestantizmust.
Hűséges barátairól sem feledkezik meg, ezért az udvarba rendeli gyermekkori barátját Robert Dudleyt, akivel együtt raboskodott felségárulás miatt a Towerben. Dudley évekig várt erre a lehetőségre. Nem is kell csalódnia, hiszen az ifjú királynő azonnal kinevezi istállómesternek.
Robert és a királynő sok időt töltenek együtt, sétálnak, lovagolnak és hosszú eszmecseréket folytatnak. A férfi felesége mindeközben vidéki rokonoknál vendégeskedik és hűségesen hazavárja az urát. Amy Robsart, a szerelmes nő szíve mélyén sejti, hogy férje nem hűséges hozzá. Mégis váratlanul érik a gonosz pletykák, miszerint a hataloméhes Robert Dudley és Erzsébet szeretők.
A mendemondák természetesen az udvarhoz is eljutnak, és Erzsébet minisztere, William Cecil mindent megtesz azért, hogy eltávolítsa Dudleyt a királynő mellől. A legsürgetőbb feladat, hogy Erzsébet férjhez menjen valamelyik szomszédos uralkodóhoz vagy herceghez. Neki azonban nem fűlik a foga a házassághoz, annak ellenére sem, hogy hamarosan sor kerül a franciák elleni háborúra, és nem áll mellette egy erős szövetséges sem.
Mindeközben Robert Dudley hatalomvágya odáig fajul, hogy képes lenne szerető feleségét is félreállítani, csakhogy feleségül vehesse Erzsébetet és ő Anglia trónjára lépjen. Amikor a csalárd férj szembesíti válási akaratával a hitvesét, a kis Amy Robsart szinte beleroppan a fájdalomba. Kerek perec közli a férjével, hogy amíg ő él, nem lesz válás.
Éppen ezért, amikor Amy különös körülmények között nyakát szegi a lépcsőn, mindenki Robertet gyanúsítja. Még ha nem is ő rendelte el Amy halálát, akkor is a gyanú árnyéka vetül jellemére, ami meghiúsítja régóta dédelgetett álmát, miszerint feleségül veszi az angol királynőt.
Nagyon tetszett a könyv, szerintem hűen ábrázolja a Tudor Angliát. A szereplők viszont nagyon ellenszenves karakterek, élen a királynővel és a szerető szerepében díszelgő Dudleyval.
Nehéz elképzelni, hogy Erzsébet ennyire ostoba nő lett volna, ahogy az író ábrázolta: az ország ügyeivel keveset törődő, csak a saját vágyait kielégíteni akaró nő, aki szinte tüzelő szukaként viselkedik, ahányszor csak Robert Dudley közelébe kerül.
A másik főszereplő az istállómester Robert, aki csak saját előrejutásával foglalkozik, megalázza feléségét, nem törődve a nő szerelmével. Dölyfös, öntelt és úgy sétálgat az udvarban mint egy páva.
Amy Robsart alakja akár szimpatikus is lehetett volna, ha nem viselkedik úgy mint egy vértanú. Hiába a szenvedés, a megaláztatás, a sok rosszindulatú pletyka és Robert hűtlensége, ő mindent megbocsát, talán még meg is köszöni, ha belerúgnak. A szerelmes nő vaksága vezényli tetteit, nem lát a rózsaszín ködtől. Igazi szolgalélek, akibe egy csepp büszkeség sem szorult.
Az egyetlen szimpatikus szereplő számomra William Cecil, a királynő minisztere. Eszes, gyors észjárású férfi, aki igazán hűséges tanácsadója és barátja Erzsébetnek. Ő tényleg mindig a királynő érdekeit védi, nem törtető és hatalomvágyó, mint a szerető. A végén pedig, ahogy elintézi Robertet, az igazán mesteri.
Amy Robsart halála máig a történelem egyik legnagyobb rejtélye maradt. Nem tudni, hogy véletlen baleset történt, vagy tényleg kitörték a nyakát és utána dobták le a lépcsőn. Az biztos, hogy a férjének tényleg érdekében állt volna, hogy ő eltűnjön a színről, hiszen nem látott maga előtt mást, csak az angol koronát. Hogy mi történt valójában, az talán soha nem derül ki.
10/10

2012. január 22., vasárnap

Doris Lessing: Az ötödik gyerek

A történet a 70-es évekbeli Angliában játszódik. Harriet és David fiatal házaspár, akik a többséggel ellentétben nagy családról álmodoznak. Első lépésként meg is vásárolnak egy hatalmas házat, ahova aztán sorra születnek is a gyerekek. Habár a szülők nem értenek egyet a fiatalok döntésével, elfogadják azt, és mindenben támogatják őket.
Az élet boldogan zajlik körülöttük, a házat időről-időre megtölti a népes rokonság. Szinte hagyománnyá válik, hogy húsvétkor, karácsonykor és a nyári szünetben az összes nagynéni, nagybácsi és unokatestvér itt gyűlik össze.
Ennek a lármás idillnek azonban vége szakad, amikor megszületik az ötödik gyerek. Harriet már a terhessége alatt érzi, hogy ezzel a babával valami nincs rendben. De hiába az orvosi vizsgálat, minden eredmény normális. Aztán megszületik a furcsa kis lény, Ben, aki nem is gyerekre, inkább egy ronda manóra hasonlít. Harriet talán csak magának meri bevallani, hogy nem képes szeretni ezt a kis teremtményt. A gyerek már a kezdetektől furcsán viselkedik. Erőszakos, durva, erős kisfiú.
Másfél éves korában már olyan agressszivitás él benne, hogy puszta kézzel megfojt egy kutyát. A család rémülten figyeli Ben növekedését. Harriet a többi gyermekével és a férjével már alig törődik, minden idejét Ben nevelése és felügyelete teszi ki.
A család összeül és arra az elhatározásra jut, hogy a kisfiút intézetbe kell adni. Így is történik, az anya azonban nem tud ebbe belenyugodni és felkeresi a "kórházat", ahol fiát kezelik. Amikor meglátja egy gumiszobába eszméletlenül, kényszerzubbonyban bezárva, azonnal úgy dönt, hogy hazaviszi.
Ezzel a lépéssel azonban házassága végleg a szakadék felé rohan. A fiú lassan felnő, iskolába megy, de a gondok nem szűnnek meg. Harriet megvizsgáltatja az öreg háziorvossal és egy pszichológussal is, ők azonban normálisnak ítélik a fiút. A család lassan széthullik, a gyerekek kirepülnek, és a nagy boldog családról szőtt álmok is lassan feledésbe merülnek...
Egy délután elolvastam ezt a könyvet, mert elég vékony és nagy betűkkel szedett. A két főszereplő, Harriet és David nekem ellenszenvesek voltak, mert csak magukra gondoltak. Arra, hogy ők eltervezték a népes családot, de azt nem vették figyelembe, hogy anyagilag ezt nem engedhetik meg maguknak. Ha bármi probléma volt, szinte el is várták, hogy David tehetős apja majd kisegíti őket pénzzel. Mindegyik nagyszülőt a végtelenségig kihasználtak, mert ők elképzeltek egy álmot.
Azt sem értettem, hogy Harriet miért adott az öreg háziorvos szavára. Szerintem egy anya bármit megtenne, hogy kiderüljön, mi a baja a gyerekének. Akár a világ végére is elmenne. De ő inább belenyugodott abba, hogy nincs semmi baj, holott az ellenkezője már a gyerek megjelenésében is látszott.
Azért nem ítélném el őket, hogy intézetbe adták, hiszen nem csak az állatokra, de a testvéreire is veszélyes volt, csak kulcsra zárt ajtók mögött mertek aludni. De ha már intézetbe adja a gyermekét, akkor győződjön meg róla, hogy szakértő kezekbe kerül, akik nem tovább rontják az amúgy is kétségbe ejtő állapotát, hanem esetleg még javítanak is rajta. És nem hetek múltán megy először meglátogatni.
Harriet annak ellenére, hogy megszült öt gyereket, nem nevezhető igazi anya típusnak, hiszen a beteg gyerek miatt az egész családját elhanyagolta, a többi gyerekét szinte levegőnek nézte. Nem is értettem a viselkedését. Bosszantó, ellenszenves figurák voltak.
Az irodalmi Nobel-díjat sem igazán értem, nem volt ez olyan fergeteges írás. Inkább érdekes a témaválasztás. Én azért javasolnám, ha tehetitek olvassátok el.
A borítónak szerintem fikarcnyi köze sincs a történethez, aki tervezte, biztosan nem tudta, hogy miről szól a könyv...
10/7


2012. január 7., szombat

Vavyan Fable: Sárkánykönny

Navia pszichológusként kerül az akciócsoport mellé, hogy elemezze viselkedésüket, rátermettségüket. Az akciós fiúk már az első bevetésen rádöbbennek, hogy a nő nem az a törékeny kis virágszál, akinek tűnik: képes órákig futni, jól lő, bármilyen megerőltető feladatra bevethető, annak ellenére, hogy nem is rendőr.
Navia nemrég vált el, új házba költözött. De nem élvezheti a frissen szerzett szabadságot, ugyanis valaki kiszemelte magának.
Az Idültnek nevezett titokzatos zaklató először csak hívogatja, üzenget neki. De amikor Navia hazaérkezvén azt tapasztalja, hogy nyitva van a hálószoba ablak, amit ő határozottan becsukott, akkor rá kell döbbennie, hogy ez már nem játék.
Az akciócsoport vezetője, a jóképű Seymour úgy dönt, hogy megvédi a nőt. Ettől fogva éjjel-nappal együtt vannak, és nem kell nagy képzelőerő ahhoz, hogy kitaláljuk, a két vonzó ember hamarosan egymásra talál.
Persze ez még inkább felzaklatja az Idültet, és egyre hevesebb "udvarlásba" kezd: fehérneműt, cipőt, menyasszonyi ruhát is küld, hiszen ő már kitűzte a bizarr esküvő dátumát. És közben egyre dühösebb: már nem csak Naviára vadászik. Eltökéli, hogy félreállítja Seymourt az útból. A rendőrök persze nyomoznak, de az Idült igazi profinak tűnik. Semmi nyomot nem hagy maga után. Kiderül, már volt egy áldozata: a nőnek meg kellett halnia, mert nem viszonozta a beteges szerelmet.
Naviát azonban nem kell félteni, ha kell megvédi saját magát. Egy a gond: már nem csak az Idült vadászik rá, hanem egy őrült, agresszív akciós zsaru, akiről negatív elemzést írt.
Imádtam ezt a könyvet, pedig amikor évekkel ezelőtt próbálkoztam Fable-lel, akkor nem igazán jött be a stílusa. Úgy tűnik változik az ízlésem. Élvezet volt olvasni a tipikusan Fable-re jellemző poénos, nyakatekert körmondatokat, a szereplők pedig szerethető karakterek voltak. Kedveltem a szókimondó Naviát, a helyes kis szomszéd fiút, a sármos, hősszerelemes Seymourt, de még a szomszédban lakó öreglányokat is. :)
De a kedvenc szereplőm egyértelműen Navia beszélő beója, Clochard volt. Végszónak még annyit: "Navia, te lafanc" :) :) :)
10/10
ui: felvettem a kedvenc könyveim közé

2012. január 6., péntek

Tami Hoag: Megszállottság

Annie Broussard rendőrnő élete végzetesen megváltozik azon a napon, amikor rátalál a brutálisan megkínzott és megcsonkított Pamela Bichon holttestére.
Hiába fogják el a tettest, a bíróság szerint nincs elég bizonyíték, így szabadon engedik. Az egész városban lincshangulat uralkodik: a meggyilkolt nő édesapja fegyverrel támad a gyanúsítottra, a nyomozást vezető rendőr pedig agyba-főbe veri a sötét utcán a férfit. Emiatt Annie nehéz helyzetbe kerül, mivel épp szemtanúja volt a tettlegességnek. A rendőrségen minden munkatársa elítéli a nőt, amiért közbeavatkozott és letartóztatta a munkatársát. Nick Fourcade ennek ellenére arra kéri a nőt, hogy legyenek társak a magánnyomozásban, hiszen mindkettejüket eltiltották az ügytől.
A gyilkossággal gyanúsított férfi figyelme Annie-re irányul, és épp olyan erőszakosan kezd udvarolni a rendőrnőnek, mint a meggyilkolt Pamelának. A férfi mániákusan zaklatta az ingatlanügynök Pamelát, és hiába kért segítséget a rendőrségtől, mégis megtörtént a tragédia. Ennek ellenére váltig állítja, hogy nem ölte meg a nőt. Mi az igazság? Ha nem ő, akkor ki az igazi gyilkos? Annie és Nick együtt nyomoz, és közben egyre közelebb kerülnek egymáshoz.
Ez volt a második könyvem Hoagtól, és most sem kellett csalódnom. Izgalmas, fordulatos könyv, mindenféle karakterrel. Egy dolog nem tetszett, az pedig az ocsmány borító. Semmi köze a történethez....
10/9

2012. január 3., kedd

Carmen Bin Laden: A királyság titkai

Bin Laden: 2001. szeptember 11. óta az egész világ ismeri ezt a nevet. Carmen Bin Laden a hírhedt Oszama sógornője vette a bátorságot és papírra vetette, hogy milyen érzés a terrortámadás óta Bin Ladenként élni, egyáltalán hogyan került ebbe a családba.
A Svájcban született, félig perzsa, félig svájci származású, modern európai nő nagyon fiatalon ismerkedett meg a férjével, Jeszlámmal.
Az esküvő után a férj úgy dönt, hogy hazájában, Szaúd-Arábiában fognak letelepedni és családot alapítani. Carmen egyáltalán nem tiltakozik ez ellen, mégis megdöbben, amikor szembesül azzal, hogy az arab ország a férfiaknak maga a paradicsom, a nők számára viszont igazi pokol.
Az európai élethez szokott, modern felfogású asszony kénytelen beletörődni a szigorú szabályokba, próbál alkalmazkodni az ottani élethez. Nem kell sok idő ahhoz, hogy rájöjjön, a család nő tagjainak semmiről nincs saját véleménye, annyira el vannak nyomva, hogy nincs egy önálló gondolatuk. Csak a gyereknevelésről, főzésről és divatról tudnak társalogni. Carmennek igazi felüdülés, ha Európába utazhat. Időközben születik három gyönyörű lányuk, de a házasság megromlik. A nő bátor döntést hoz: európai nyaralásuk idején eldönti, hogy nem tér vissza a lányokkal Szaúd-Arábiába. Később sikerül is elválnia Jeszlámtól, ennek ellenére örökre megbélyegzi a Bin Laden név.
Elmondása szerint Oszamával mindössze egyetlen alkalommal találkozott, nagyon elvakult, vallási fanatikusnak titulálja a vezért.
Érdekes könyv volt, jó volt bepillantani egy ilyen nagy és befolyásos család életébe. Drukkoltam a nőnek, hogy meg tudjon szabadulni a férjétől, és mindattól az élettől, amit Jeszlám képviselt. A kislányok is sokkal normálisabb életet érdemeltek, hiszen az iskolában már arra tanították őket, hogy mindenkit gyűlölni kell, aki nem muzulmán vallású. Aki szereti az ilyen témájú könyveket, az nem fog csalódni.
10/8

2012. január 2., hétfő

Harlan Coben: Dr. Aids

A nyilvánosságtól elzárva működő Aids-klinika gyógyultnak nyilvánított betegeit sorra megölik. Először a rendőrség arra gyanakszik, hogy a titokzatos sorozatgyilkos a meleg férfiakra vadászik.
Csakhogy már a klinika kutató professzorai sincsenek biztonságban. Egyikük pl. kiugrik egy szálloda 10. emeleti ablakából. Látszólag öngyilkosság. Legalábbis a rendőrség szerint. De barátai, ismerősei tudják, hogy ez lehetetlen.
Kinek és miért áll érdekében ellehetetleníteni a klinikát? Ki nem akarja, hogy felfedezzék az Aids vírus ellenszerét? A rendőrség hiába nyomoz, semmi nyomra nem bukkannak.
Mindeközben a heteroszexuális, boldog házasságban élő kosárlabda sztár bejelenti a nagy nyilvánosság előtt, hogy HIV pozitív. Ráadásul felesége az első gyermeküket várja.
Eddig az a hiedelem terjedt Amerika szerte, hogy csak homoszexuálisok kaphatják el a halálos kórt. Egyesek olyan kijelentésekkel is előállnak, hogy kár is a melegekre pazarolni a pénzt, inkább egy rák klinikára kellene fordítani a hatalmas állami támogatásokat.
Ahogy a könyv borítóján is olvasható, ez a krimi Robin Cook stílusában íródott. Ez a stílus kissé szokatlan Cobentől, ő teljesen más regényeket ír. Nem mondható rossznak, de nem is lehet összemérni az Erdővel vagy az El ne áruld senkinek című műveivel. Itt nincs meg az a borzongató feszültség, amikor már azt hiszed, nem jöhet újabb csavar és a következő oldalon még inkább leesik az állad.
Egyszóval szerintem ez a stílus jobban áll Cooknak, Coben meg maradjon a kaptafánál. :)
10/7

Nudzsúd Ali: Nudzsúd vagyok, tíz éves elvált asszony

A történetet a 10 év körüli jemeni kislány, Nudzsúd meséli el. A pontos korát nem tudjuk, hiszen szülőföldjén nem tartják számon a lányok születési idejét. Ők semmit nem érnek az ottani társadalomban. Csupán gyermeknemzésre valók.
Ez a bátor kislány azonban felvette a harcot a férfiak világa ellen, az elnyomás ellen. Nyilvánosság elé állt, és feltárja rövidke élete minden szörnyű emlékét.
A jemeni bírók is megdöbbentek, amikor egy napon megjelent a bíróságon egy apró kislány és kijelentette, hogy ő bizony el akar válni. Rögtön kapott egy nagyon jó ügyvédet, aki teljes mellszélességgel kiállt Nudzsúd ügyéért.
Jemenben nem ritka, hogy egészen pici gyerekeket is férjhez adjanak. A kislány azonban képtelen volt beletörődni a sorsába, abba, hogy férje minden este megveri és megerőszakolja, és hiába kér segítséget, anyósa is a fia pártján áll.
Egy nap Nudzsúd mindent egy lapra tesz fel, és megszökik. Egyetlen cél lebeg a szeme előtt: eljutni a bíróságra. Ott már segíteni fognak neki. És így is lett.
Apjának és liliomtipró férjének a bíróság előtt kell felelni azért, hogy egy tíz éves kislányra kényszerítették a házasságot, akarata ellenére. A tárgyalás nagy port kever, az egész országban, sőt külföldön is ismertté válik Nudzsúd neve. Mindenki tiszteli bátorságát, és az ő hatására még több kislány jelentkezik a bíróságon, hogy megszabaduljanak rájuk kényszerített kötelékeikből.
A történet megdöbbentő és elborzasztó. Végtelenül sajnáltam Nudzsúdot, hiszen ilyen fiatalon, ennyi borzalmon keresztül ment, nem is volt igazán gyermekkora. Csoda, hogy normális ember tudott maradni, nem tudta megtörni az a sok erőszak, verés és kegyetlenkedés. Egy igazán bátor, erős kislány története ez, amit ajánlok mindenki figyelmébe.
A könyv egyébként elég vékony, gyorsan lehet haladni vele. Én egy délelőtt kiolvastam.
10/8

Egy kis összefoglaló

Eddig még nem csináltam hasonlót. Egyik Molytársam naplójában láttam egy kis összefoglalást a 2011-es évről. Innen az ötlet.
Az én 2011-es évem nem volt túl termékeny, ami az olvasást illeti: 35 db könyvet sikerült elolvasnom.
Tudom, itt nem a mennyiség a lényeg, de hogy kicsit szemléltessem milyen szánalmas eredményt produkáltam: a 2010-es évben negyed év alatt olvastam annyi könyvet, mint 2011-ben egész év alatt.



Egy kis statisztika:
35 db könyv/év, ami azt jelenti, hogy átlag 2,9 db egy hónapban.
Decemberben olvastam a legkevesebbet- talán a karácsonyi készülődés miatt is- mindössze 1 db-ot
Májusban és októberben voltam a legaktívabb: 5 db elolvasott könyv/hó

Az utóbbi időben rákaptam a keleti témájú könyvekre, melyek az ottani nők sanyarú sorsáról adnak tanúbizonyságot.
Az összes tavaly olvasott könyv 17%-át teszik ki a keleties dokumentum regények.

Az elolvasott könyvek 31%-át írta férfi, 69%-a pedig női író tollából született.

A könyvek származása:
- könyvtárból: 25 db
- kölcsönkapott: 6 db
- saját: 4 db
Ebből a kis összegzésből is rögtön szemet szúr, hogy főként könyvtárból szerzem az olvasnivalót. Bár meg kell hagyni, a saját könyvek között is akad jócskán olvasatlan.

Az év számomra legjobb könyvei:
- Egyértelműen Karen Rose krimi trilógiája viszi el a pálmát.
Halj meg értem, Sikíts értem, Gyilkolj értem
Imádtam, mivel pörgős volt, végtelenül izgalmas, jól megírt, csavaros krimi.
Hiába, még mindig a krimi a kedvenc műfajom :)

A legszörnyűbb könyv díjának nyertesén sem kell sokat gondolkodnom:
- Iain Banks: A darázsgyár
Fel nem foghatom, hogyan találtak kiadót ennek a förtelemnek. Csakis azért olvastam végig, mert mindenki a nagy csattanót emlegette. Hát én még életemben ilyen érdektelen, sehova nem vezető történettel nem találkoztam. Nem is találok rá szavakat.

Remélem az idei évben többet tudok majd eme hobbimnak áldozni. Próbálom csökkenteni az egyre növekvő kívánságlistámat is, de azt hiszem úgyis szélmalomharcot vívok. De addig jó, amíg ilyen sok jó könyv található meg a könyvtárban, könyvesboltokban.
Számomra egy igazán jó olvasmány abban mutatkozik meg, hogy nem akarom, hogy vége legyen.
Minden Molytársamnak azt kívánom, olvassunk sokat, olvassunk fantasztikusan jó könyveket idén is!