2012. január 28., szombat

Philippa Gregory: A szűz királynő szeretője

A történet az egyik kedvenc korszakomban játszódik: I. Erzsébet Angliájában. Miután meghalt Mária királynő, a húga Erzsébet veszi át a trónt. Első dolga, hogy visszaállítsa az apja által bevezetett protestantizmust.
Hűséges barátairól sem feledkezik meg, ezért az udvarba rendeli gyermekkori barátját Robert Dudleyt, akivel együtt raboskodott felségárulás miatt a Towerben. Dudley évekig várt erre a lehetőségre. Nem is kell csalódnia, hiszen az ifjú királynő azonnal kinevezi istállómesternek.
Robert és a királynő sok időt töltenek együtt, sétálnak, lovagolnak és hosszú eszmecseréket folytatnak. A férfi felesége mindeközben vidéki rokonoknál vendégeskedik és hűségesen hazavárja az urát. Amy Robsart, a szerelmes nő szíve mélyén sejti, hogy férje nem hűséges hozzá. Mégis váratlanul érik a gonosz pletykák, miszerint a hataloméhes Robert Dudley és Erzsébet szeretők.
A mendemondák természetesen az udvarhoz is eljutnak, és Erzsébet minisztere, William Cecil mindent megtesz azért, hogy eltávolítsa Dudleyt a királynő mellől. A legsürgetőbb feladat, hogy Erzsébet férjhez menjen valamelyik szomszédos uralkodóhoz vagy herceghez. Neki azonban nem fűlik a foga a házassághoz, annak ellenére sem, hogy hamarosan sor kerül a franciák elleni háborúra, és nem áll mellette egy erős szövetséges sem.
Mindeközben Robert Dudley hatalomvágya odáig fajul, hogy képes lenne szerető feleségét is félreállítani, csakhogy feleségül vehesse Erzsébetet és ő Anglia trónjára lépjen. Amikor a csalárd férj szembesíti válási akaratával a hitvesét, a kis Amy Robsart szinte beleroppan a fájdalomba. Kerek perec közli a férjével, hogy amíg ő él, nem lesz válás.
Éppen ezért, amikor Amy különös körülmények között nyakát szegi a lépcsőn, mindenki Robertet gyanúsítja. Még ha nem is ő rendelte el Amy halálát, akkor is a gyanú árnyéka vetül jellemére, ami meghiúsítja régóta dédelgetett álmát, miszerint feleségül veszi az angol királynőt.
Nagyon tetszett a könyv, szerintem hűen ábrázolja a Tudor Angliát. A szereplők viszont nagyon ellenszenves karakterek, élen a királynővel és a szerető szerepében díszelgő Dudleyval.
Nehéz elképzelni, hogy Erzsébet ennyire ostoba nő lett volna, ahogy az író ábrázolta: az ország ügyeivel keveset törődő, csak a saját vágyait kielégíteni akaró nő, aki szinte tüzelő szukaként viselkedik, ahányszor csak Robert Dudley közelébe kerül.
A másik főszereplő az istállómester Robert, aki csak saját előrejutásával foglalkozik, megalázza feléségét, nem törődve a nő szerelmével. Dölyfös, öntelt és úgy sétálgat az udvarban mint egy páva.
Amy Robsart alakja akár szimpatikus is lehetett volna, ha nem viselkedik úgy mint egy vértanú. Hiába a szenvedés, a megaláztatás, a sok rosszindulatú pletyka és Robert hűtlensége, ő mindent megbocsát, talán még meg is köszöni, ha belerúgnak. A szerelmes nő vaksága vezényli tetteit, nem lát a rózsaszín ködtől. Igazi szolgalélek, akibe egy csepp büszkeség sem szorult.
Az egyetlen szimpatikus szereplő számomra William Cecil, a királynő minisztere. Eszes, gyors észjárású férfi, aki igazán hűséges tanácsadója és barátja Erzsébetnek. Ő tényleg mindig a királynő érdekeit védi, nem törtető és hatalomvágyó, mint a szerető. A végén pedig, ahogy elintézi Robertet, az igazán mesteri.
Amy Robsart halála máig a történelem egyik legnagyobb rejtélye maradt. Nem tudni, hogy véletlen baleset történt, vagy tényleg kitörték a nyakát és utána dobták le a lépcsőn. Az biztos, hogy a férjének tényleg érdekében állt volna, hogy ő eltűnjön a színről, hiszen nem látott maga előtt mást, csak az angol koronát. Hogy mi történt valójában, az talán soha nem derül ki.
10/10

Nincsenek megjegyzések: