2012. január 22., vasárnap

Doris Lessing: Az ötödik gyerek

A történet a 70-es évekbeli Angliában játszódik. Harriet és David fiatal házaspár, akik a többséggel ellentétben nagy családról álmodoznak. Első lépésként meg is vásárolnak egy hatalmas házat, ahova aztán sorra születnek is a gyerekek. Habár a szülők nem értenek egyet a fiatalok döntésével, elfogadják azt, és mindenben támogatják őket.
Az élet boldogan zajlik körülöttük, a házat időről-időre megtölti a népes rokonság. Szinte hagyománnyá válik, hogy húsvétkor, karácsonykor és a nyári szünetben az összes nagynéni, nagybácsi és unokatestvér itt gyűlik össze.
Ennek a lármás idillnek azonban vége szakad, amikor megszületik az ötödik gyerek. Harriet már a terhessége alatt érzi, hogy ezzel a babával valami nincs rendben. De hiába az orvosi vizsgálat, minden eredmény normális. Aztán megszületik a furcsa kis lény, Ben, aki nem is gyerekre, inkább egy ronda manóra hasonlít. Harriet talán csak magának meri bevallani, hogy nem képes szeretni ezt a kis teremtményt. A gyerek már a kezdetektől furcsán viselkedik. Erőszakos, durva, erős kisfiú.
Másfél éves korában már olyan agressszivitás él benne, hogy puszta kézzel megfojt egy kutyát. A család rémülten figyeli Ben növekedését. Harriet a többi gyermekével és a férjével már alig törődik, minden idejét Ben nevelése és felügyelete teszi ki.
A család összeül és arra az elhatározásra jut, hogy a kisfiút intézetbe kell adni. Így is történik, az anya azonban nem tud ebbe belenyugodni és felkeresi a "kórházat", ahol fiát kezelik. Amikor meglátja egy gumiszobába eszméletlenül, kényszerzubbonyban bezárva, azonnal úgy dönt, hogy hazaviszi.
Ezzel a lépéssel azonban házassága végleg a szakadék felé rohan. A fiú lassan felnő, iskolába megy, de a gondok nem szűnnek meg. Harriet megvizsgáltatja az öreg háziorvossal és egy pszichológussal is, ők azonban normálisnak ítélik a fiút. A család lassan széthullik, a gyerekek kirepülnek, és a nagy boldog családról szőtt álmok is lassan feledésbe merülnek...
Egy délután elolvastam ezt a könyvet, mert elég vékony és nagy betűkkel szedett. A két főszereplő, Harriet és David nekem ellenszenvesek voltak, mert csak magukra gondoltak. Arra, hogy ők eltervezték a népes családot, de azt nem vették figyelembe, hogy anyagilag ezt nem engedhetik meg maguknak. Ha bármi probléma volt, szinte el is várták, hogy David tehetős apja majd kisegíti őket pénzzel. Mindegyik nagyszülőt a végtelenségig kihasználtak, mert ők elképzeltek egy álmot.
Azt sem értettem, hogy Harriet miért adott az öreg háziorvos szavára. Szerintem egy anya bármit megtenne, hogy kiderüljön, mi a baja a gyerekének. Akár a világ végére is elmenne. De ő inább belenyugodott abba, hogy nincs semmi baj, holott az ellenkezője már a gyerek megjelenésében is látszott.
Azért nem ítélném el őket, hogy intézetbe adták, hiszen nem csak az állatokra, de a testvéreire is veszélyes volt, csak kulcsra zárt ajtók mögött mertek aludni. De ha már intézetbe adja a gyermekét, akkor győződjön meg róla, hogy szakértő kezekbe kerül, akik nem tovább rontják az amúgy is kétségbe ejtő állapotát, hanem esetleg még javítanak is rajta. És nem hetek múltán megy először meglátogatni.
Harriet annak ellenére, hogy megszült öt gyereket, nem nevezhető igazi anya típusnak, hiszen a beteg gyerek miatt az egész családját elhanyagolta, a többi gyerekét szinte levegőnek nézte. Nem is értettem a viselkedését. Bosszantó, ellenszenves figurák voltak.
Az irodalmi Nobel-díjat sem igazán értem, nem volt ez olyan fergeteges írás. Inkább érdekes a témaválasztás. Én azért javasolnám, ha tehetitek olvassátok el.
A borítónak szerintem fikarcnyi köze sincs a történethez, aki tervezte, biztosan nem tudta, hogy miről szól a könyv...
10/7


2 megjegyzés:

Cupcake Cherry írta...

Felkeltetted az érdeklődésemet eléggé :) Ha be tudom szerezni a könyvet (mondjuk könyvtárból), akkor el is fogom olvasni.
Így látatlanban egyelőre annyit tudnék hozzáfűzni, hogy azért az sajnos elég gyakori jelenség, hogy ahol beteg, vagy problémás gyerek születik, ott a család többi tagja szinte teljesen elhanyagolódik, legalább is az anya részéről.
Na az mondjuk nekem is fura, ha az anya csak hetekkel később látogatja meg a gyerekét egy ilyen intézményben. Hiszen gondolom azért többek közt azért került oda, mert ez a gyereknek is a javát szolgálja valamilyen szinten, így nagyon hihetetlen, hogy nem bizonyosodtak meg kellő körültekintéssel a feltételekről és körülményekről.
Na, lényeg a lényeg, elég kíváncsivá tettél, mindenképpen el kell olvasnom ezt a könyvet.

Anheszenamon írta...

Szia! Örülök, hogy kedvet csináltam hozzá. Kíváncsi vagyok a véleményedre, neked hogy fog tetszeni? Egyébként én is könyvtárból hoztam ki.