2011. december 27., kedd

Wilbur Smith: A folyó istene

1988. január 5-én egy egyiptomi tudós ősi királysírt nyitott fel a Nílus nyugati partján. A tudós Wilbur Smith-t kérte fel, hogy az eredeti szöveget fogalmazza át mai nyelvre.
A történetet Taita a rabszolga meséli el egyes szám első személyben.
Taita az egyiptomi úr, Intef szolgálatában álló eunuch rabszolga. Nagyon sokoldalú személyiség: kiváló tanító, tervező, építész és feltaláló. És még sorolhatnám. Ő tanítója és nevelője Intef úr lányának Lostrisnak. A fiatal lány és az ifjú katona, Tanus hamar egymásba szeretnek. Szinte még gyerekek. Csakhogy kapcsolatuk nem úgy alakul, ahogy ők tervezik, ugyanis az öreg Mamose fáraó Lostrist szemeli ki legújabb feleségének. Az idősödő uralkodó nem tud gyermeket nemzeni, ezért választ magának egy fiatal szüzet. Intef úr legnagyobb örömére a házasságot hamar nyélbe ütik.
Ennek ellenére Lostris és Tanus szerelme mit sem enyhül. Telnek az évek és megfogadják egymásnak, ha a fáraó meghal, ők egymáséi lesznek. Taita mindvégig pártfogolja a szerelemeseket.
Amikor megszületik az életerős kisfiú, a fáraó utóda, senki sem sejti Taitán kívül, hogy a fiú bizony Tanus gyermeke. Lostris hercegnő megtette tehát kötelességét, trónörököst adott a nagy Egyiptomnak.
Az idillnek akkor szakad vége, amikor az országot megtámadják a hikszoszok. Az egyiptomi sereg nem tud mit kezdeni a lovak húzta harci szekereken támadó idegenekkel. A fáraó népének menekülni kell. Dél felé veszik útjukat, le a Níluson, át a veszélyes kataraktákon.
Évek telnek el, sokan meghalnak, de sok új élet is születik. Vajon visszatérhet még Mamose népe a gyönyörű Egyiptom földjére? Vagy életük végéig száműzetésben kell bújkálni?
A történet több évtized eseményeit öleli fel. Az elején többször is félreraktam, már-már azon voltam, hogy feladom, annak ellenére, hogy imádom Egyiptomot és mindent, ami vele kapcsolatos.
Aztán ahogy haladtam előre a történetben, egyre inkább megszerettem az igencsak hiú Taitát, drukkoltam a szerelmeseknek, és egyre erősebben kívántam Intef úr könyörtelen megbüntetését.
Ha visszagondolok a könyvre, rengeteg esemény, történés van beleszőve a lapjaiba. Csaták, háborúk, szerelmek, könyörtelenségek, és életre szóló barátságok bontakoznak ki a szemünk előtt.
Különösen tetszett az ókori szokások, ételek, zenék bemutatása, a részletes tájleírások. Aki egyáltalán nem ismeri az ókori Egyiptomot, az is ízelítőt kaphatott belőle.
10/9

2011. december 19., hétfő

Szalai Viven: Hamis gyönyör

Amint azt az alcím is mutatja, a történet egy luxusprostituált életéről szól. Egy olyan életről, amely látszólag pazar, irigylésre méltó.
Ennél a nőnél 1000 eurót kóstál egy éjszaka. Amellett, hogy gyönyörű, megvan mindene: luxuslakás, menő kocsi, pénz, ruhák, ékszerek. Csakhogy ezért az életért cserébe ő eladta a lelkét. A férfiaknak maximum szeretőként kell, de ha komolyabb kapcsolatról van szó, ki akarna magának egy prostituáltat? Még ha az luxuskategóriás is. Ez a lány a szegény, lakótelepi életből akart kitörni. Mindenáron. Ő vállalja azt, hogy a karácsonyt szerető család nélkül tölti, állandó, stabil pár nélkül. Elfogadta, hogy talán soha nem lehet gyereke. Cserébe látszólag gondtalan életet élhet. Egyedül.
A könyvben megemlít több hírességet, sportolót, közéleti szereplőt, akivel dolga volt, természetesen név nélkül.
Elmeséli azt is, milyen érzés volt, amikor meglegyintette a halál szele. Kiderült ugyanis, hogy az egyik kuncsaftja Aids-es. Nem tagadja a pánikot, ami úrrá lett rajta, bár szerencséjére a teszt negatív lett. Ezek természetes veszélyek az ő szakmájában.
A történet végén pár oldal erejéig kitér a Dubai kiruccanásra is, ahol teljes mértékben megalázták női mivoltában, és ahonnan félholtan tért haza. Azt mondja, ennek ellenére legközelebb is igent mondana. Ekkor jött el az a pont, amikor azt mondtam, az ilyen nőket nem is tudom sajnálni. Ilyen áron nem szeretnék meggazdagodni. De nem vagyunk egyformák.
Érdekes sztori volt, nem tudom mennyi az igazság belőle. Az tény, hogy ez egy teljesen más világ.
10/7

Monika Feth: Az eperszedő

Amikor egy sorozatgyilkos megöli Carót, a lány barátnője a temetésen nyilvános bosszút esküszik, hogy elkapja a tettest. Ezzel azonnal felhívja magára a gyilkos figyelmét.
Már az elején sejteni lehetett, hogy Caro nem a megfelelő emberbe szeretett bele. Még a férfi nevét sem tudta, túl baljóslatúan titokzatos volt az egész viszony. A lány barátnőinek fogalmuk sem volt arról, hogy kivel randevúzik Caro. A tragédia pedig bekövetkezett. Jette, a híres írónő lánya elhatározza, hogy megtalálja a tettest, csakhogy arra nem is gondol, hogy a gyilkos előbb megtalálja őt.
A rendőrség is sejti, hogy az idénymunkás eperszedők között kell keresni az elkövetőt. De vajon melyikük képes ilyesmire?
Többször is a gyilkos gondolatai közé csöppenünk, az ő szemszögéből is látjuk az eseményeket.
Megmondom őszintén a címe és a borítón található leírás alapján sokkal jobbra számítottam. Szerintem többet is ki lehetett volna hozni a történetből. A karakterek sem voltak szimpatikusak, elnagyoltnak éreztem az egész történetet a szereplőkkel együtt.
Az meg egyenesen bosszantott, hogy milyen ostobák voltak a lányok. Egyszer olvasható kategória, de túl nagy izgalmakat ne várjatok.
10/5

2011. december 11., vasárnap

Peter Mayle: Provence-i borbalhé

Egy amerikai milliomostól ellopják a vagyonokat érő borgyűjtemény legkülönlegesebb darabjait, amíg ő a karácsonyi ünnepeket síeléssel tölti.
Mikor feleségével hazaérkezik, megdöbbenve tapasztalja, hogy ismeretlen tettes betört a borospincéjébe és több palack ritkaságot meglovasított.
A borok természetesen biztosítva voltak. A biztosítótársaság Sam Lewitt magándetektívet bízza meg, hogy derítse fel a borok hollétét. Ha ez nem sikerül, akkor a társaságnak hatalmas összegeket kell kifizetni az eltűnt ritkaságokért.
A nyomok Franciaországba vezetnek, ahol Sam bejárja a Bordeaux-i borpincéket. A gyanú egy francia milliomosra terelődik. Samnek és csinos francia kísérőjének, Sophie-nak már csak rá kell bizonyítani a bűnösségét. Hogy a francia milliomos bizalmába férkőzzenek, kieszelik, hogy könyvet írnak az értékes borgyűjteményről.
Megmondom őszintén, nekem nem igazán tetszett ez a könyv. Semmi izgalom nem volt benne, nem nagyon tudta lekötni a figyelmemet. Egyszer el lehet olvasni, de jobbat vártam tőle. Semmi váratlan fordulat, a szereplőket sem szerettem meg igazán. Nem is nagyon tudok róla többet írni, nem hagyott bennem mély nyomokat.
10/5

2011. december 10., szombat

Harlan Coben: Senkinek egy szót se!

Dr. David Beck azon a bizonyos augusztusi kora estén még nem sejti, hogy élete tragikus fordulatot vesz. Feleségével, aki egyben gyermekkori szerelme is, a közeli tópartra autóznak, ahol megismerkedésük évfordulóján felidézik a régi szép emlékeket és újabb strigulát karcolnak közös fájuk törzsébe az együtt töltött évekre emlékezve. A stégen heverészve David úgy dönt, hogy megmártózik a tóban. Amikor meghallja Elizabeth sikolyát, őrült tempóban próbál a partra érni. A stég még vizes a nő testének nyomától, de az asszonyt sehol nem találja. Aztán a sötétből előtűnő ismeretlen egy baseballütővel agyba-főbe veri. Amikor magához tér, közlik vele, hogy imádott feleségét brutálisan meggyilkolták.
Az idő sem enyhíti Dr. Beck fájdalmát. Elizabeth halálának 8. évfordulóján pedig különös emailt kap, benne egy olyan szóval, amit csak ő és a felesége ismertek. A levél küldőjét nem tudja lenyomozni, de Davidben felcsillan a remény halvány szikrája, hogy Elizabeth mégis csak életben van. A titokzatos levélíró csak akkor döbbenti meg igazán Davidet, amikor egy linket küld, melyre kattintva Elizabeth tűnik fel egy utcai kamera látószögében. A férfi lázas nyomozásba fog, bár a levél küldője figyelmezteti, ha kedves az élete, senkinek egy szót se! Mi folyik itt? Lehetséges, hogy Elizabeth nem is halt meg? De akkor kit temettek el? Ki a levélíró? És kinek állt érdekében eljátszani ezt az egész mesét és miért? Rengeteg megválaszolatlan kérdés gyötri Davidet. A történet még rengeteg csavaros fordulatot ígér.
Mindenkinek ajánlani tudom. Én imádtam, szerintem ritka jó könyv. Amikor elolvastam Cobentől az Erdőt, azt gondoltam, ennél jobbat úgysem tud produkálni. Tévedtem :)
10/10