2011. szeptember 22., csütörtök

Karen Rose: Sikíts értem

A trilógia második kötetében Daniel Vartanian ügynök életével és családjával ismerkedünk meg. A férfi megfogadja, hogy elkapja Dutton várost félelemben tartó sorozatgyilkost, aki egy 13 évvel korábbi gyilkosságot másol.
Amikor Daniel először találkozik Alex Fallonnal, szíven üti a hasonlóság, ugyanis Alex ikertestvére volt az első áldozat 13 évvel ezelőtt.
A gyilkost akkor rövid időn belül elfogták, azóta is börtönbüntetését tölti. A nő eredetileg csak unokanővére eltűnését akarta bejelenteni, de aztán ő is bekapcsolódik a nyomozásba. Egyre szorosabb szál alakul ki közte és a jóképű Vartanian ügynök között.
A férfi halott bátyjáról, Simonról is egyre több sötét titok lát napvilágot. Amikor Daniel a testvére hagyatékában egy dobozt talál, tele szörnyű fényképekkel, még nem is sejti, hogy ez az egész ügy a családját is mélyen érinti.
Kiderül, hogy Simon és a bandája, akik ma a város legtekintélyesebb polgárai, fiatal lányokat kábítottak el és megerőszakolták őket. Többek között Daniel húgát, Susannaht is. Fény derül Daniel apja, a köztiszteletben álló Vartanian bíró túlkapásaira, Simon gonosz tetteire, aki még a saját szüleit is megölte. Daniel és Susannah az évek alatt nagyon eltávolodtak egymástól, különböző félreértések miatt. Most itt az idő az összefogásra, hiszen a családjukban rajtuk kívül mindenki halott.
Mindeközben a gyilkosságok folytatódnak és sorban halnak meg a régi titkos banda tagjai is. Olyan emberekről derül ki, hogy zaklatók voltak, akikről senki sem gondolná.
De ki a gyilkos? És miért utánozza a régmúlt szörnyű eseményeit?
Ez a rész is legalább olyan izgalmas volt mint az első. Tele volt váratlan fordulatokkal, a szereplők is emberi karakterek. Egy pillanatig sem volt unalmas, alig vártam, hogy mindenre fény derüljön, közben viszont sajnáltam, hogy a végére értem.
10/10

2011. szeptember 17., szombat

Karen Rose: Halj meg értem

Nagy várakozással kezdtem bele a könyvbe, ugyanis rengeteg pozitív véleményt olvastam róla.
Vito Ciccotellit és csapatát egy philadelphiai havas földterületre hívják, ahol egy hullát találtak a fagyott földben. A nyomozó, mivel tart attól, hogy esetleg még több áldozatra bukkanhatnak, egy fiatal és sikeres archeológus segítségét kéri. Sophie Johannsen azonnal a rendőrség rendelkezésére áll, speciális gépekkel érkezik a helyszínre. De még őt is megdöbbenti a lassan kibontakozó sírmátrix. És ami a legszörnyűbb: néhány sír még üresen várja a további áldozatokat.
A cselekmény több szálon fut, megismerhetjük a gyilkost is. Ő nem csak egyszerűen megöli az áldozatokat. Hosszas keresgélés után választja ki őket, mivel terve van velük. A gyilkos egy számítógépes zseni, aki egy számítógépes játékokat tervező és gyártó cégnek dolgozik grafikusként. Ez az őrült szadista a játékhoz választja ki a szereplőket, akiket aztán épp úgy öl meg, ahogy az később a játékokban is visszaköszön. Mivel ő készíti a grafikát, a számítógépes játék szereplői hajszálpontosan úgy néznek ki, mint az áldozatok.
Vito és csapata teljes erővel nyomoz, de a gyilkos mindig egy lépéssel előttük jár. A rendőrök hamar rádöbbenek, hogy egy különlegesen agyafúrt szörnyeteggel van dolguk, aki semmitől nem retten vissza, ha gyilkolásról van szó. A legelképesztőbb módon kínozza és öli meg a "játékosokat".
Mindeközben Sophie és Vito között kialakul valami, ami egyre erősebb kötődéssé válik. A doktornő még nem is sejti, hogy ő lehet a gyilkos játékában a királynő....
Az ügybe aztán bekapcsolódik Daniel Vartanian ügynök is, mivel kiderül, hogy a sírmátrixban az eltűnt szülei is helyet kaptak.
A végkifejlet is lenyűgöző, nem is írok többet, olvassátok el.
Már az első könyv után Karen Rose fan lettem :)
Alig vártam, hogy elkezdjem a 2. kötetet, amelyben Daniel Vartaniannal és családja sötét titkaival ismerkedhet meg az olvasó.
Nagyon jó könyv, imádtam olvasni. Ötletesek voltak a halálnemek, a gyilkos végtelenül okos és kegyetlen. Biztos vagyok benne, hogy el fogom még olvasni és az összes többi könyvét is!
Imádom az izgalmas krimiket és ez minden szempontból ilyen volt!
10/10

Nora Roberts: Biztonságos kikötő

Dr. Miranda Jones épp egy előadásáról érkezik haza, amikor egy férfi késsel rátámad Maine-i otthona előtt. A támadó nem bántja a nőt, csak a táskáját rabolja el és kiszúrja a kocsi kerekeit. Mirandát felkavarja az eset, de nincs sok ideje ezen gondolkodni, mert édesanyja Olaszországba hívja.
Igazolnia kell egy híres kurtizánról készült középkori bronzszobor hitelességét. Anyja egy laboratóriumot vezet itt, míg Miranda és bátyja otthon Amerikában a család művészeti galériáját igazgatja. A Sötét hölgyként elhíresült szobor azonban csaknem romba dönti Miranda karrierjét. Most itt a lehetőség, hogy bizonyítsa szakmai tudását rideg anyjának. A doktornő minden kétséget kizáróan eredetinek ítéli a szobrot, amit persze minden média világgá kürtöl. Csakhogy időközben megállapítják, hogy a szobor ügyes másolat. Így Miranda hatalmas szégyenbe kerül, szaktekintélye megkérdőjeleződik, csakúgy mint anyja híres laboratóriuma. A dühös anya azonnal hazaparancsolja a lányt. Ekkor ismerkedik meg Dr. Jones a félelmetesen jóképű Ryan Boldarival, aki szintén galéria tulajdonos és üzleti ügyben érkezik a Jones-galériába.
Miranda még csak nem sejti, hogy a férfi egyáltalán nem az, akinek látszik. Híres műkincstolvaj, aki szintén a Sötét hölgyre feni a fogát. Miranda kénytelen összefogni Boldarival, és az igazság nyomába erednek. A nő meg van győződve róla, hogy ő az eredeti szobrot azonosította, de azt ellopták és egy másolatot csempésztek a helyére, hogy őt lejárassák.
De amint a dolgok mélyére ásnak, egyre több szerencsétlenség történik, és sorra halnak meg azok, akiknek köze volt a szoborhoz. Talán a Sötét hölgy így akarja tudtukra hozni, hogy nem óhajtja felfedni titkát? És ki az, aki a háttérben a szálakat mozgatja?
Persze nem meglepő, hogy a két vonzó ember között a közös munka során fellobbanak az érzelmek is.
Nekem kicsit sok volt az erotikus rész, de ezt leszámítva jó kis könyv volt. Érdekesek voltak a vizsgálati módszerek, látszik, hogy az író utánajárt a témának.
10/8

2011. szeptember 11., vasárnap

Ian Banks: A darázsgyár

Frank a furcsa fiú apjával él egy kis skót falucskában. Az ő életét meséli el a könyv.
A történetnek sem eleje, sem vége, furcsa, zavaros volt számomra. Nagy részben csak Frank ostoba játékairól szól. A fiú már korán gyilkossá válik, amikor megöli az unokatestvérét. A történetet az ő szemszögéből látjuk. A fiú nem áll meg egy gyilkosságnál, hamarosan végez kisöccsével, majd később unokahúgával is. Apja mindeközben nem is sejt semmit.
Frank többször is utal arra, hogy nem olyan mint más fiú, mert gyerekkorában leharapta a nemi szervét a kutyájuk.
A könyvben többször felbukkan őrült bátyja is, aki megszökött az elmegyógyintézetből és állandóan hívogatja Franket.
Igazából a történet nem szól semmiről, legalábbis számomra. Semmi értelme nem volt. A végén volt egy érdekes csattanó, és kizárólag azért szenvedtem végig, hogy megtudjam, mi az a hatalmas fordulat, amiről többen is írtak véleményt a molyon. Megmondom őszintén, fogalmam sincs, hogy akinek tetszett a könyv, annak mitől volt annyira jó. Én ilyen rossz könyvet még életemben nem olvastam. Lehet, hogy az én ízlésvilágommal van a baj, hiszen az egyik tekintélyes angol magazin, a The Independent a 20. század 100 legjobb könyve közé választotta.
10/2

2011. szeptember 10., szombat

Szuad: Akit elevenen megégettek

Mostanában kaptam rá a keleti nők sorsáról szóló dokumentumregényekre. Elolvastam már néhány hasonló témájú könyvet, de mindig újra és újra megdöbbenek azon, hogy a 21. században még ilyen sorsok léteznek.
Szuad Ciszjordániában nevelkedett egy szegényebb család tagjaként. Már gyermekként rá kellett jönnie arra, hogy mivel lánynak született, sorsa megpecsételődött. Apja gyakran hangoztatta, hogy egy tehén is többet ér a lánygyermeknél, hiszen az tejet ad és el lehet adni a piacon.
Mégis, a kislányt akkor éri az első nagyobb döbbenet, amikor rájön arra, hogy anyja, aki szinte minden évben megszül egy újabb gyermeket, megfojtja a lány csecsemőket. Hiszen azok haszontalanok, úgyis van már több is a családban. A kis Szuadnak nincs gyermekkora, élete abból áll, hogy hajnalban felkeltik, terelnie kell az állatokat a mezőn, dolgozni estig a földeken.
Itt ha egy nő ránéz egy férfire, nem lehajtott fejjel megy az utcán, azonnal megbélyegzést kap, miszerint ringyó.
Így telik el Szuad gyermekkora. 17 évesen azonban rátalál a szerelem. Már régóta figyeli a szomszéd házban lakó fiatalembert, aki csinos öltönyben és autóval jár dolgozni. Szuad nagyon szép lány, nem csoda ha a férfi is észreveszi és leszólítja. Szuad tudja, hogy az életével játszik, hiszen ha valaki meglátja a faluból, apja azonnal megölné, hiszen szégyent hoz a családra.
Titkoban találkozgatnak a mezőn, de egyszer csak szörnyű dolog történik: Szuad rádöbben, hogy terhes. A férfi persze ígérgeti, hogy elveszi feleségül, de cserben hagyja az állapotos lányt. Szuad többé nem hall felőle. Szülei gyanakodni kezdenek, de ő tagadja a terhességet. Hamarosan azonban már nem lehet titkolni, hiába üti kővel a hasát, vagy csinál bármit. A család amint megtudja a hírt, azonnal összeül, hogy ítéletet hozzanak.
Szuad nem a lányuk többé, csupán egy szajha, aki az egész környék előtt megszégyenítette őket. Ezután már nem lehet férjhez adni, értéktelen lett. A fiatal lányt a saját fülével hallja a halálos ítéletét.
Másnap a család elmegy otthonról, hogy Szuad sógora nyugodtan végre tudja hajtani a gyilkosságot. A lány épp az udvaron mos, amikor a férfi hirtelen leönti benzinnel és felgyújtja. A teste azonnal lángba borul, de valamilyen csoda folytán megmenekül és kórházba kerül. De a család nem nyugszik, míg nem látják halva azt, aki hatalmas szégyent hozott rájuk. Egy európai nő segít Szuadnak és egészséges kisbabájának megmenekülni és új életet kezdeni egy civilizált országban. 20 évvel a tragikus nap után Szuad úgy gondolja, hogy elmeséli történetét egy olyan világról, ahol a férfiak uralkodnak a nőkön, a verés természetes dolog nap mint nap, és ahol nem jár büntetés a családon belüli gyilkosság elkövetéséért, hiszen ez becsületbeli gyilkosság. Igazságszolgáltatás, mert a házasság előtti szerelem elítélendő, egyenlő a halállal. A nőknek nincs szavuk, uruk és parancsolójuk apjuk, bátyjuk, vagy a férjük.
Amikor ilyen és ehhez hasonló történeteket olvasok, hálát adok az égnek, hogy nem egy ilyen országba születtem. Ezek a nők el sem tudják képzelni, hogy nadrágban járjanak, férfiakkal beszélgessenek, vagy akár elmenjenek vásárolni a barátnőjükkel. Nem tudom mi kellene ahhoz, hogy véget érjen ez a rémálom, ami egy keleti és arab országokban folyik. Hány nőnek kell még meghalni ártatlanul, hány lánycsecsemőt fojtanak meg, mire egyenlőség lesz, ahol a nők többet érnek majd egy tehénnél....
10/10

David Baldacci: Órajáték

Amikor egy halott nőt találnak az erdőben, még senki sem sejti, hogy újabb sorozatgyilkos kezd öldöklésbe.
A nő csuklóján egy Zodiac típusú órát találnak a nyomozók, a mutatók pedig egyesre állítva. A gyilkos így számozza meg áldozatait. Eleinte egy átlagos gyilkosságnak tűnik az eset, ami aztán hamarosan lidércnyomássá válik.
A gyilkos látszólag találomra sújt le az áldozatokra, a nyomozók is egy helyben toporognak.
A nyomozásba a Titkosszolgálat két hajdani ügynöke is beszáll: Sean King és Michelle Maxwell.
Ahogy egyre több hulla kerül elő beszámozva, rá kell döbbenniük, hogy a gyilkos nem egy sémát követ, ugyanis a leghíresebb sorozatgyilkosok módszereit utánozza, mint a "bohóc" John Wayne Gacy, a Zodiákus vagy Ted Bundy.
Az események egyre bonyolódnak és egyre izgalmassá válnak. Amint a végső igazsághoz közeledünk, a két nyomozó rádöbben, hogy az ő életük is komoly veszélyben forog.
Nagyon tetszett a könyv, mert pontosan az ilyen nyomozós, sorozatgyilkosos krimiket szeretem, amelyben van izgalom bőven. A könyv olvastatja magát, nem nagyon lehet letenni, hiszen az olvasót egyre jobban érdekli a gyilkos motívációja és a végkifejlet.
Aki szereti a thrillert és a krimit, az nem fog csalódni Baldacciban.
10/10

2011. szeptember 6., kedd

Kiss Ádám: Szütyiő

Kíváncsian kezdtem bele a könyv olvasásába, ugyanis sok vegyes véleményt olvastam róla.
Meg kell, hogy mondjam, nem bánom, hogy nem adtam ki érte pénzt, a férjem kapta karácsonyra.
Volt benne egypár jó poén, ami megmosolyogtatott, de hangosan nevetni nem tudtam egyiken sem. Kiss Ádám humorát és poénjait élőben kell hallani és látni, mert a könyv nem ad vissza szinte semmit. Volt szerencsém megnézni egy előadását, és fergeteges volt. Könnyesre nevettem magam. Ehhez képest ez a könyv elég gyengére sikeredett.
Ami még nem tetszett benne, az a sok felesleges üres oldal, hatalmas betűkkel szedve. Egy félórás oda-vissza vonatúton ki is olvastam és nem hagyott bennem maradandó nyomokat.
Ha esetleg könyvtárban találkoztok vele, vagy ismerőstől kölcsön tudjátok kérni, akkor olvassátok el, mert egyszer még oké, de én egy fillért sem adnék érte, a 3500 Ft-os árat pedig egyenesen nevetségesnek tartom.
10/5