2011. december 27., kedd

Wilbur Smith: A folyó istene

1988. január 5-én egy egyiptomi tudós ősi királysírt nyitott fel a Nílus nyugati partján. A tudós Wilbur Smith-t kérte fel, hogy az eredeti szöveget fogalmazza át mai nyelvre.
A történetet Taita a rabszolga meséli el egyes szám első személyben.
Taita az egyiptomi úr, Intef szolgálatában álló eunuch rabszolga. Nagyon sokoldalú személyiség: kiváló tanító, tervező, építész és feltaláló. És még sorolhatnám. Ő tanítója és nevelője Intef úr lányának Lostrisnak. A fiatal lány és az ifjú katona, Tanus hamar egymásba szeretnek. Szinte még gyerekek. Csakhogy kapcsolatuk nem úgy alakul, ahogy ők tervezik, ugyanis az öreg Mamose fáraó Lostrist szemeli ki legújabb feleségének. Az idősödő uralkodó nem tud gyermeket nemzeni, ezért választ magának egy fiatal szüzet. Intef úr legnagyobb örömére a házasságot hamar nyélbe ütik.
Ennek ellenére Lostris és Tanus szerelme mit sem enyhül. Telnek az évek és megfogadják egymásnak, ha a fáraó meghal, ők egymáséi lesznek. Taita mindvégig pártfogolja a szerelemeseket.
Amikor megszületik az életerős kisfiú, a fáraó utóda, senki sem sejti Taitán kívül, hogy a fiú bizony Tanus gyermeke. Lostris hercegnő megtette tehát kötelességét, trónörököst adott a nagy Egyiptomnak.
Az idillnek akkor szakad vége, amikor az országot megtámadják a hikszoszok. Az egyiptomi sereg nem tud mit kezdeni a lovak húzta harci szekereken támadó idegenekkel. A fáraó népének menekülni kell. Dél felé veszik útjukat, le a Níluson, át a veszélyes kataraktákon.
Évek telnek el, sokan meghalnak, de sok új élet is születik. Vajon visszatérhet még Mamose népe a gyönyörű Egyiptom földjére? Vagy életük végéig száműzetésben kell bújkálni?
A történet több évtized eseményeit öleli fel. Az elején többször is félreraktam, már-már azon voltam, hogy feladom, annak ellenére, hogy imádom Egyiptomot és mindent, ami vele kapcsolatos.
Aztán ahogy haladtam előre a történetben, egyre inkább megszerettem az igencsak hiú Taitát, drukkoltam a szerelmeseknek, és egyre erősebben kívántam Intef úr könyörtelen megbüntetését.
Ha visszagondolok a könyvre, rengeteg esemény, történés van beleszőve a lapjaiba. Csaták, háborúk, szerelmek, könyörtelenségek, és életre szóló barátságok bontakoznak ki a szemünk előtt.
Különösen tetszett az ókori szokások, ételek, zenék bemutatása, a részletes tájleírások. Aki egyáltalán nem ismeri az ókori Egyiptomot, az is ízelítőt kaphatott belőle.
10/9

1 megjegyzés:

Éva Séra írta...

Wildur Shmit a kedvencem. Minden könyve tetszik.