2011. február 18., péntek

Stephenie Meyer: Alkonyat

Nagy izgalommal kezdtem bele a könyvbe, miután annyi dicshimnuszt hallottam róla. Ha jól emlékszem a filmet előbb láttam, vagyis csak az első részt.
Bella Swan elvált szülők gyermeke, aki eddig édesanyjával élt, de most Forksba költözik édesapjához. Unalmas, szürke kisváros, ahol azon kívül, hogy folyton esik az eső, nem történik semmi.
Az örökösen csetlő-botló Bellának nem könnyű az új élet. Apját évek óta nem látta, lehangolja ez a furcsa időjárás, sőt még az új suliba is be kell illeszkednie. Rengeteg újdonság köszönt be az életébe, de a legfontosabb egy furcsa, jóképű srác. Ki lehet ez a sápadt, de tökéletes idegen, aki a lány mellett ül biológia órán? Már a legelső pillanattól kezdve forr körülöttük a levegő. Kiderül, Edward testvérei is ebbe a gimnáziumba járnak. De valami nem stimmel a Cullen családdal. És hamarosan ki is derül, hogy mi: nem egyszerű hús-vér emberek ők, hanem vámpírok. Bella a legjobb barátja, Jacob segítségével rájön a titokra, de akkor már késő. Menthetetlenül beleszeret Edwardba. Csakhogy milyen jövője van egy ilyen szerelemnek? Hiszen a vámpírokon nem fog az idő. Ők örök fiatalságba kövülten élnek, de Bella felett el fognak szállni az évek.
És vajon meddig sikerül eltitkolni Cullenék származását? Már így is többen suttognak róluk minden félét.
Csakhogy még bonyolultabb legyen a történet, Jacob sem szimpla barátságot érez hősnőnk iránt.
Hogy mi vár még a szerelmesekre, az a többi kötetből derül ki.
Na, de hogy a véleményemet is leírjam: nekem az összes Alkonyat részből ez a könyv tetszett legjobban. A többi már túl sok volt számomra.
Az író elég egyszerűen fogalmaz, nincsenek cirkalmas körmondatok. Bella karaktere engem legtöbbször kifejezetten idegesített. Maga a történet mégis érdekes, mondhatni lebilincselő. Aki belekezd, azt már érdekli, hogy mi fog kisülni ebből. Bár megmondom őszintén, nem hiszem, hogy egy 17 éves lánynak olyan mély, életreszóló érzelmei alakulnának ki...
10/9

Nincsenek megjegyzések: