2010. február 10., szerda

Sarah Dunant: A kurtizán és a törpe

A történet az 1520-30-as évek Olaszországában játszódik. Az első helyszín Róma, ahol Fiammetta jól menő kurtizán hírében áll. Mindene megvan, amíg a spanyolok ki nem fosztják a várost. Törpéjével a kis Bucinoval sikerül elmenekülnie. Meg sem állnak Velencéig, a nő szülővárosáig. Itt aztán újra kell kezdeniük az egész életüket. Az előrelátó Fiammetta magával hozza drágaköveit és néhány gyöngyöt. Bucino szerepe a kerítés, új, lehetőleg vagyonos ügyfelek felhajtása. De ő intézi a vásárlást, a könyvelést, a pénzügyeket. A kis törpe amolyan nélkülözhetetlen mindenes. Hamarosan kapcsolatba kerülnek egy fiatal vak nővel, aki közismert gyógyító. Még egyikük sem sejti, hogy a nő nem teljesen az, akinek látszik. Évek telnek el, tanúi lehetünk Fiammetta újbóli felemelkedésének. Az egész történetet Bucino szemén keresztül látjuk.
A borító és a leírás alapján sokkal fantáziadúsabb történetre számítottam. Ehelyett unalmas leírások, hosszú, sehova sem vezető párbeszédek tömkelegével szembesültem. Volt, hogy annyira untam, hogy több oldalt is átugrottam. Igazán nem tudott lekötni, elkalandoztak a gondolataim. Talán az utolsó 100 oldal tetszett. Szerintem sokkal többet is ki lehetett volna hozni belőle. Az alexandrán romantikus kategóriába sorolták, de én inkább történelminek mondanám, mivel sok olyan szereplője van, akik a valóságban is léteztek. Többek között a híres festő, Tiziano.
10/7

Nincsenek megjegyzések: