2010. február 4., csütörtök

Nora Roberts: Egy házban az ellenséggel

Gyorsan túljutottam ezen a könyvön. Nagyon hasonlít az eleje az Azúrkék égbolthoz, ami szintén N.R. könyv, csak fényévekkel jobb. Miután meghal Jolley bácsi, az örökösök legnagyobb meglepetésére két távolabbi rokonára, unokaöccsére és unokahúgára hagyja a házát és rengeteg kötvényt meg részvényt. A feltétel: fél éven át együtt élni a házban. Két éjszakánál többet nem tölthetnek külön. Csakhogy Michael és Pandora szívből utálják egymást. A többi örökös pedig őrjöng a dühtől és meg akarják támadni a képtelen végrendeletet. A két fiatal beköltözik a házba, ahol aztán hamarosan valaki az életükre tör. Eleinte csak kisebb bosszúságokat okoz, aztán egyre inkább bedurvul. De vajon melyik rokon képes akár ölni is az örökségért? Persze gondolom azt már tudjátok, hogy az ékszerkészítő Pandora és a forgatókönyvíró Michael a történet végére összejönnek. Nem szeretem az olyan történeteket, ahol már az elején látható a végkifejlet. Nincs benne semmi érdekes. Továbbá azt sem szeretem, ha olvasás közben olyan érzésem van, hogy érjünk a végére, essünk túl rajta. Egyszóval: számomra nem adott semmi pluszt ez a történet, a szexuális részeken-amik voltak bőven- rögtön átugrottam. Az, hogy Pandora és Michael miért is utálják egymást évek óta olyan kitartóan, számomra nem derült ki. Tipikus összeborulós romantikus egyszer olvasható történet, kis krimis szállal vegyítve.
10/5

1 megjegyzés:

Móni írta...

Szia!
Kukkants be hozzám (picurka13olvasmanyai.blogspot.com), vár ott rád valami! :)