2009. november 16., hétfő

Marian Keyes: Utolsó esély szalon

Katherine, Tara, Liv és a meleg fiú Fintan jó barátok. Teljesen különböző személyiségek, a közös az bennük, hogy elmúltak 30 évesek. Katherine magányosan él, félve a csalódásoktól inkább kerüli a kapcsolatokat. Kinézete és lakása tökéletes. Szörnyen megijed, amikor munkahelyén az új munkatárs, a jóképű Joe kinézi magának. A nő mindent bevet, hogy lekoptassa a hősszerelmest. Tara egy nem működő kapcsolatban tengeti mindennapjait, mert Katherine-nel ellentétben ő retteg a magánytól. Szerinte egy rossz kapcsolat is több, mint a semmilyen kapcsolat. Liv élete sem jobb, ő egy svéd lány, és van egy nős szeretője Svédországban. Tudja, hogy a férfi nem fog elválni, mégis mindig várja és hisz neki. Egyedül Fintan él boldog és tökéletes kapcsolatban az olasz pónival, Sandróval. Boldog életüknek azonban vége szakad, amikor kiderül, hogy Fintannak nyirokmirigy rákja van. Minden szereplő úgy érzi, hogy tagja az Utolsó Esély Szalonnak. Túl a harmincon, talán az utolsó esélyük van a változtatásra: egy normális kapcsolatra, boldogságra, férjre és gyermekre. És Fintannak egy esély a gyógyulásra. A halálos beteg fiúhoz megérkezik egy írországi kis faluból a családja: vagyis édesanyja és két fivére. Az egyik, Milo beleszeret Livbe, így a svéd lány azon nyomban meg is szabadul nős szeretőjétől. Fintan szerint már csak Tara és Katherine életét kell rendbe tenni. Ezért aztán a cseles srác felszólítja barátnőit, hogy utolsó kívánsága szerint tegyenek a kedvére: vagyis Tara azonnal hagyja ott a gőgös és utálatos Thomast, aki tulajdonképp nem is szereti a lányt. Folyton kigúnyolja az alakja miatt, ellenőrzése alatt tartja, hogy mit eszik... Tara persze ahogy az várható ellenkezik. Mert hát tudjuk, hogy egy rossz kapcsolat is kapcsolat. Katherine feladata pedig az, hogy adja fel aggszűz életét és igenis jöjjön össze Joe-val. Hosszadalmas vívódások, sírások és kétségbeesések után aztán minden úgy lesz, ahogy Fintan végakarata szólt. Csakhogy Sandro és a barátok legnagyobb örömére a fiú felépül, a gyógyulás útjára tér. Most már talán mindenki elhagyhatja az Utolsó Esély Szalont.
Ahogy Keyes többi eddig olvasott könyve, úgy ez is nagyon tetszett. Mert amellett, hogy néha éjszaka is olyan hangosan röhögtem rajta, hogy féltem, felébresztek valakit, komoly témával is foglalkozott. Hiszen a napjainkban olyannyira terjedő rák nagyon súlyos betegség, csak kevesek gyógyulnak ki belőle. De valahogy egyértelmű volt, hogy a piperkőc mindig vidám Fintan nem halhat meg a történet végére. Tetszett, hogy a szereplők mennyire eltérő jellemek voltak, mégis szoros barátság kötötte össze őket. Tarára sokszor dühös voltam, hogy milyen ostoba liba, de a végén ő is helyes döntést hozott.
Az Ulpius viszont ismét alkotott, ennél förtelmesebb borítót már ki sem találhattak volna.
Ennek ellenére a történet nálam 10/9-et érdemel.

1 megjegyzés:

csenga írta...

Nagyon tetszett!!! Bár a borítója rémes,ha nekem nem ajánlják ki sem veszem a könyvtárból.