2009. október 12., hétfő

Colette Rossant: Sárgabarackok a Níluson

Ez tulajdonképp egy önéletrajzi regény. Az írónő, Colette emlékszik vissza gyermekkorára. 1937-ben vagyunk. A második világháború a küszöbön áll. A kis Colette-t nemtörődöm anyja Kairoba viszi, itt élnek ugyanis a kislány apai nagyszülei. Rögtön bele is csöppenünk az egyiptomi felső tízezer életébe. A hatalmas kairói ház csak úgy pezseg az élettől. Minden nap barátok jönnek vendégségbe, kártyapartik zajlanak. A kislány minden nyáron a nagyszüleivel vakációzik különböző gazdagoknak való üdülőhelyen. Számomra megdöbbentő volt, hogy az anyjuk, amellett, hogy nem törődött a gyerekeivel, még el is választotta őket egymástól: a kislány Kairóban, a bátyja Párizsban volt a nagyszülőknél, végig a háború alatt. Az anyjuk pedig élte világát, volt, hogy három évre is eltűnt. Miféle anya az ilyen? Mindemellett Colette beavat minket az egyiptomi konyha rejtelmeibe. Igazi egyiptomi receptekkel ajándékozza meg az olvasót. Leírja a Khan el Khalili bazár nyüzsgését, az ember szinte ott terem a fülledt egyiptomi piacon, ahol egzotikus fűszerek illata terjeng a levegőben. Ne számítsatok egy izgalmas, érdekfeszítő olvasmányra. Nekem ennek ellenére mégis tetszett. Különleges hangulata van az egész történetnek. És akinek bejött, annak mondom, hogy van egy folytatása is, a címe: Visszatérés Párizsba. Én mindenesetre el fogom olvasni.
10/8

Nincsenek megjegyzések: