2009. június 9., kedd

Vaszary János: Szajna-parti kaland

Az 1900-as évek elején járunk Párizsban. A főszereplő maga Vaszary János, a fiatal és kezdő író. Egy hotelszobában tengeti napjait, pénz nélkül, éhesen. Ilyen reménytelen kilátásokkal ismeri meg a titokzatos gyönyörű lányt a Szajna-parton. Randevúzni kezdenek, anélkül, hogy tudná a lány nevét. Természetesen fellobban köztük a szerelem, hiába próbál menekülni előle a fiatal magyar író. Közben reménykedve állást keres, és hihetetlenül nevetséges helyzetekbe kerül. Végül kiköt a pályaudvaron, ahol hozzá hasonló vendégmunkások dolgoznak vért izzadva. Hiába a kilátástalan helyzet, az éhezés és nyomor, ő mégis olyan humorral ír, hogy az olvasó megfeledkezik a világfájdalomról, amit a regény egyes pontokon sugall. A történetben rengeteg féle karakter feltűnik a felékszerezett gyönyörű fiatal teremtéstől egészen a svéd szobaszomszédig és a ravasz magyar tengerészig. A történet vége viszont egyáltalán nem úgy végződött, ahogy számítottam rá, és talán ez tetszett benne a legjobban, annak ellenére, hogy nem happy end lett.

10/7

Nincsenek megjegyzések: