2009. április 6., hétfő

Osváth Péter: A kísérlet

Különleges könyvet tart kezében az olvasó. Nekem már a címe is felkeltette az érdeklődésemet. Vajon milyen kísérlet? Mivel akarnak kísérletezni? Egy új gyógyszerrel, klónozással, esetleg az aids, vagy a rák ellenszerével? Aztán hamar kiderült, erről szó sincs. Egy pszichológiai kísérletről van szó. Ez még jobban tetszett, mivel a pszichológia témája mindig is érdekelt. Lenyűgöz milyen bonyolult az emberi agy, a gondolkodás és az ösztönök. Tehát az érdekes téma adott a könyv sikeréhez.

Dr. Almádi Lucius biológus és egyetemi oktató, a tulajdonképpeni főszereplő, akinek gyakran a saját gondolatain keresztül szemlélhetjük az eseményeket és a többi szereplőt, jelentkezik egy kísérletre. Szigorú szabályok vannak és pénzbeni jutalom. Miután megismer minden feltételt, elvállalja, hogy egy éven át, heti három alkalommal eljár a kísérletre. A lényege röviden: kiválasztanak nyolc embert, férfiakat, nőket vegyesen, hogy egy teljesen sötét szobában beszélgessenek. Nem beszélhetnek arról, hogyan néznek ki, hol laknak, sőt álneveken kell a találkozásokat bonyolítani. Néhány hónap elteltével el kell dönteni, kivel beszélgetnének tovább szívesen, ki az, aki közömbös maradt és ki az, akivel nem óhajtják tovább tartani a kapcsolatot. A csapatban nagyon vegyes a résztvevők foglalkozása: temetkezési vállalkozó, egyetemi tanár, manöken, óvónő, fotós... Összesen nyolcan. Luciusnak a két nő, Karolina és Vénusz a modell lány lesz szimpatikus.

Ha őszinte akarok lenni, nekem a főszereplő, vagyis Lucius egyáltalán nem szimpatikus. Nem tudtam azonosulni a gondolataival. Már a könyv elején, amikor a kutyasétáltatókról negatív vélménnyel van, holott nem is ismeri őket. Talán azért mert nekem is van egy kiskutyám? Rengeteg negatív gondolat megnyilvánulása van, ami számomra unszimpatikus: nem tud normális párkapcsolatot kialakítani, néha hiú, nem örül az ajándékoknak, sőt, ha olyat kap ami számára nem megfelelő, kifejezetten dühös. Elítélően gondolkozik számára ismeretlen emberekről, csupán a foglalkozása miatt. Sokszor önzőnek is éreztem. Az ajándék kérdéssel nem tudok azonosulni, én bármilyen csekélységnek végtelenül örülök. Főleg, ha olyantól kapom, aki számomra fontos. Őt érzelem szegény embernek ismertem meg. Nem biztos, hogy más olvasó egyetértene velem.

Számomra Vénusz volt az, aki nagyon szimpatikus volt. Ha manöken, akkor természetesen feltételezhetjük róla, hogy nagyon csinos, jó alakú fiatal hölgy. Ennek ellenére végtelenül kedves, sokszor a naívságig jóindulatú. A találkozások alatt nem derül ki, hogy kinek milyen a külseje. Az író csak Lucius szemszögéből láttatja a beszélgetéseket. Már az első találkozás alkalmával kialakul benne egy vélemény mindenkiről, és a végéig nem is változik nagy vonalakban. A résztvevők maguk sem tudják, hogy mi a célja a kísérletnek. Csak találgatnak, és hamar rádöbbennek, az emberi kapcsolatok kialakításánál mennyire fontos a vizuális kép. Milyen hamar ítélünk a kinézet alapján. Mivel itt erről szó sem lehet a sötétség miatt, mindenki a saját fantáziájára van hagyatva. Ahogy közeledik a nyár, úgy csökken a csapat létszáma is. Lucius a két nővel marad.

Elképzeli Vénuszt, milyen gyönyörű lehet, de lelkileg mégis Karolina áll közelebb hozzá. Karolina egy nagy talány. Nem ismerjük a korát, sem pedig kinézetét. Nekem ő sem volt igazán szimpatikus személyiség. Sokszor éreztem tudálékosnak, okoskodónak a stílusát. Ellenfélként tekint Vénuszra, és egy érzelem is felszínre tör benne: a féltékenység. Holott azt sem tudja milyen a való életben Farkas, azaz Lucius. Mégis ők napról napra jobban vonzódnak egymáshoz. Lassan kibontakozik bennük a szerelem.

Ahogy a könyv vége felé haladtam, egyre kíváncsibb lettem, vajon beteljesül e a szerelmük. Lucius gyönyörű vörös hajú démonként képzeli el a nőt. Erről a látomásról rögtön tudtam, hogy nem igaz. Másmilyen nő fog testet ölteni a találkozáskor. Azt is sejtettem, hogy csalódás lesz a férfi számára, mert annyira tökéletes tulajdonságokkal ruházta fel. Karolina sokoldalú, intelligens nő, aki bármilyen témához hozzá tud szólni, legyen az komoly zene, szépirodalom vagy az élet nagy kérdései. Emiatt az intelligencia miatt Lucius azt képzeli, csakis szép lehet. Könnyen átéreztem a várakozás feszült perceit, mikor végre találkozásra került a sor. Nekem még az a variáció is eszembe jutott, hogy Karolina kerekes székkel fog érkezni, mert esetleg mozgássérült.
Nem árulom el a történet végét, csak annyit, megint bebizonyosodott, hogy mennyire a külsőségek rabjai vagyunk. Megpróbáltam beleélni magam a főszereplő Farkas/Lucius helyébe, és bármilyen gyarlónak hangzik, lehet, hogy hasonlóképp döntöttem volna. Talán jobb döntés a legrosszabbra számítani, és akkor nem érhet kellemetlen meglepetés....

Ezt a könyvet szintén a Nyolcak Könyvajánlójának véleményeztem. Mindent összevetve és 10/8-at adok.

3 megjegyzés:

Neela írta...

Érdekes az ajánlód, de nem lehetne tagolni? Nehéz így olvasni:(

Anheszenamon írta...

Oké Neela, kösz az észrevételt! :)

Neela írta...

Köszi, így már sokkal jobb:)