2009. március 25., szerda

Lévai Katalin: Varázskert

Teljesen véletlenül akadtam rá erre a könyvre a könyvtárban. Nem kerestem, egyszer csak úgy ott volt előttem a polcon. Nem bírtam otthagyni, mert már hallottam róla jó véleményeket. Még aznap elkezdtem olvasni, annak ellenére, hogy más könyvbe is belekezdtem már. Nem olvastam el hátul a tartalmat. Éppen ezért lepett meg amikor legelőször bukkant fel Mirkó. Na de kezdjük a legelején. Adva van egy középkorú, negyvenes évei közepén járó házaspár. Első ránézésre tökéletes az életük: a férfi sikeres sebész, van egy 19 éves fiúk, minden évben külföldre járnak nyaralni, nem veszekednek. Csakhogy a nőnek ennyi nem elég. Egyszerűen nem tudja elfogadni az unalmas hétköznapokat, ami bekúszik a házasságuk erősnek hitt falai közé, mint egy gyomnövény. És bizony, ha már ott van, nehéz onnan kiírtani. Már semmi nem olyan mint a házasságuk kezdetén. Hirtelen visszarepülünk az időben, velük járjuk a párizsi utcákat, szinte átéljük azt a boldogságot amit a nászútjukon érezhettek. Már itt megjelenik Mirkó, a nő gyermekkori szerelme. De nem valóságos formában, csak a nő gondolataiban. A sivár hétköznapok unalma elől egy álomvilágba menekül, ahol nincs más, csak ő és a szerb fiú, Mirkó. Az egész történetet a nő szemszögéből látjuk, az ő gondolataiba csöppenünk bele. Épp ezért a nevét sem tudjuk. Megismerjük azonban Dénest, a férjet, aki alig fél év házasság után már megcsalta a feleségét. Talán ez vezetett a kapcsolat kihűléséhez, hiszen innentől fogva a nőben megszünt a bizalom. Jöttek a sorozatos nőügyek, és a feleség ilyenkor mindig Mirkóhoz menekült. Hiszen ő igazán szereti, ő megérti a gondokat, vele mindig boldog. De vajon tényleg el lehet menekülni a problémák elől? Elég egy álomvilágot teremteni magunknak és akkor minden rendben lesz? Nem hinném. Valamiért ez a nő nem mer lépni. Talán fél a rá váró bizonytalantól? Ez nem derül ki. Dénes is megérzi, hogy már semmi nem olyan mint régen. Hová tüntek az órákig tartó beszélgetések, eszmecserék? Sok házasságban hiányoznak a szavak, és ez az egyik oka az elhidegülésnek. Mindenki csak magával törődik, megbeszélik a gyerek körüli teendőket, mindenki agyonhajszolt, stresszes és észre sem veszik, hogy egymással nem foglalkoznak. Este bezuhannak az ágyba és mire felébrednek, új nap virrad és kezdődik előről a mókuskerék. A férj még tesz egy erőtlen kísérletet házasságuk megmentésére: visszatérnek Párizsba, ahol 20 éve még olyan boldogan bolyongtak, nagy reményeket szövögettek és izgatottan néztek a házas élet évei elé. Csakhogy már a város sem ugyanaz. Eltűntek a hangulatos kiskocsmák, a szűk utcákban meghúzódó művészek, ékszerboltok, egy telefon üzlet költözött a hangulatos kis manzárdszobába, ahol annak idején a szállásuk volt. Ez az egész jelképesen azt is jelenti, hogy túl sok idő telt el, hogy rendbe lehetne szedni a dolgokat. Túl későn kaptak észbe a felek, már nem lehet mit tenni. Az évek elszaladtak, már semmi sem ugyan az mint régen. Szívszorító volt a felismerés. Mirkó még egyszer utoljára feltűnik és arra kéri a nőt, hogy tartson vele. De ahová ők mennek, onnan nincs visszaút, ott sötét van és hideg. A nő mégis ezt választja, csakhogy az imádott szerb fiúval lehessen. Amikor reggel Dénes felébred, csak egy hajszálat talál a mellette lévő párnán....
Az írónő azt mondja, az olvasó fantáziájára bízza a befejezést. Én úgy értelmeztem, hogy a nő a halált választotta. Talán épp azért ért véget szerelme Mirkóval, mert a fiú meghalt. Most együtt lehetnek a túlvilágon. A nő többször is megemlíti, hogy mennyi minden nyomasztja,de ő nem sír, rég megtanulta eltemetni magában a fájdalmat. De meddig lehet mindent magunkba fojtani? A megaláztatást, megcsalást és közönyt? Talán rádöbbent arra, hogy Dénes sosem szerette, az ő igaz szerelme a túlvilágon vár rá. És ő Mirkó mellett döntött....
10/10

Nincsenek megjegyzések: