2009. január 20., kedd

Joanne Harris: Csokoládé

Vianne Rocher, az ifjú egyedülálló anya egész életében vándorolt egyik helyről a másikra. Most Lansquenet-be érkezik kislányával Anouk-kal. Ez egy vallásos kis francia falu, ahol a zárt közösség nem nézi jó szemmel az idegeneket. Főleg, miután a nő megnyitja kis csokoládészalonját. Az ellenségeskedők élén a falu furcsa már-már beteges elméjű papja áll. Csakhogy Vianne-vel nem lesz könnyű dolga. A Praliné nevű csokoládézó egyre felkapottabb lesz, az asszony és kislánya barátokat szerez. Többek között az idős Armande Voizint, akinek lánya az egyik legnagyobb szentfazék a faluban. Ebből a kapcsolatból még sok ellenségeskedés fog származni. Magára haragítja a falubelieket amiért a vízi cigányokkal is barátkozik. Ő nem utasít el senkit, mindenkihez van egy kedves szava. A Celeste Praline egy olyan kellemes kis hely,ahol bárkinek jut egy csésze forró csokoládé, egy különleges csokidesszert vagy sütemény. Vianne Rocher karaktere rendkívül szimpatikus volt, míg a papot annyira utáltam, hogy alig vártam, hogy végre megszégyenüljön a drágalátos nyája előtt. Ennek el is jött az ideje, mikor Vianne kitalálta, hogy Csokoládéfesztivált rendez az unalmas faluban. Sajnos egy szomorú haláleset is megrázza a közösséget.
Különösen tetszettek a leírások a csokoládé készítéséről, szinte az orromban éreztem az illatokat, annyira hűen adja vissza a fortélyokat. Megismerkedünk a csokoládé készítés menetével, egészen az alapanyagok beszerzésétől a felhasználáson át, a díszítésig. Megtudhatjuk milyen a minőségi csokoládé, milyen fajtái léteznek. Szembesülünk a csokoládé hatalmával, ami még az elvakult papot sem kíméli. A finom sűrű csokoládé kísértő illata ott lebeg mindenki körül. Betekintést nyerhetünk egy francia falu hétköznapjaiba, láthatjuk, hogy néha a vallás nevében miket tudnak művelni egyes elvakult "hívők". Tanúi lehetünk megromlott házasságnak, öregségnek, betegségnek, halálnak. A történetnek még volt egy olyan plusz mondanivalója,hogy nem kell feltétlenül templombajárónak lenni ahhoz,hogy valaki jó ember legyen. Az nem elég, ha valaki minden vasárnap a templomban ájtatoskodik mint Caro Clairmont, viszont hétköznapokon rosszindulatú, ártó pletykafészek. Vianne Rocher jósága példakép lehet bárki számára.

10/10 Már csak a könyv különleges témája és hangulata miatt is!

2 megjegyzés:

Nani írta...

bár sztem a Csokoládé hangulata utánozhatatlan, érdemes elolvasni a Szederbort is, az is Lansquenet-ben játszódik :)

Anheszenamon írta...

Köszönöm a tippet! Egyébként tervezem is elolvasni az írónő összes könyvét!