2008. november 19., szerda

Mineko Iwasaki: A gésák gésája

Ez a könyv is abba a kis csoportba tartozik, amit képtelen voltam végig olvasni. Vagy túl nagy elvárásokkal indultam neki? Nem tudom. Mindenesetre a 100. oldalon feladtam. A könyv összefoglalva egy nőről szól, vagyis az író saját magáról írt, hogyan lett gésa. Már 5 éves korában elhagyta a szüleit, és beköltözött az okiába, hogy kitanulja ezt a művészetet. Bár én nem tudom elképzelni, hogy egy 5 éves kisgyerek egymaga hogyan jut ilyen elhatározásra. A könyv tele van japán szavakkal, kifejezésekkel és természetesen nevekkel. Nem kellett eltelni sok időnek, mire már fogalmam sem volt, ki kicsoda. Ha gésákról akarok olvasni, legközelebb Egy gésa emlékiratait fogom elolvasni, abban talán nem csalódok. Filmen is láttam, ott nagyon tetszett. Persze nem akarom leszólni ezt a könyvet,mert másnak tetszhet, de rájöttem, ez nem az én stílusom és műfajom!

Az elolvasottak alapján 10/6

2 megjegyzés:

Marcipánördög írta...

Az Egy gésa emlékiratai tényleg nagyon jó könyv, én utána láttam a filmet, és mindkettő nagyon tetszett.
Az a baj, hogy már annyi gésás könyv van, hogy elég sok a bóvli, én már nem is nézek egyre sem az Egy gésa emlékiratai után.

Viki Holló írta...

Az elég nagy baj, ha leálltok a Gésa emlékiratainál. Az ugyanis pont Iwasaki Mineko története.

Az történt, hogy Iwasaki elmondta az élettörténetét, azonban mivel halálig kötötte az íratlan titoktartási szabály, ezért Arthur Golden elferdítette a történetet, és a neveket is kicserélte. Csakhogy az a probléma, hogy annyira elferdítette a történetet, hogy az már-már hamis képet festett le a gésákról. Ráadásul mikor köszönetet nyilvánított, megemlítette Iwasaki Mikeko nevét, aki emiatt bajba került. Elkezdték zaklatni, bántalmazni, amiért megszegte a titoktartást. Ráadásul haragudott, amiért szükségtelenül elferdítették a történetét, ráadásul hamis tényeket állított a gésákról. Becsapva érezte magát. Ezért ha már úgyis kitudódott, hogy ki ő, megírta a valós élettörténetét válaszul a regényre.

Tekintve, hogy Arthur Golden célja az volt, hogy könyvét minél többen megvegyék, és sikeres legyen, egy könnyű műfajú, könnyen olvasható regényt írt. Iwasaki azonban az igazságot akarta leírni, ezért lehet, hogy sokkal nehezebben olvasható, hiszen lényegében ez egy részletes önéletrajz.

Valóban nehéz hiteles írást találni a gésákról, és sok a bóvli, de pont hogy a Gésa emlékiratai is azok közé tartozik. Olvassátok inkább Iwasakit, vagy Liza Dalby-t.